Világító fények ragyogják be az épületeket, tereket, fákat, bokrokat, közlekedési járműveket, tárgyakat, mint csillámporral szórt fénylő színkavalkád.
Ti melyiket választjátok? Mindhármat szeretitek, vagy csak az egyiket?
Holnapban a múlt. Az elmúlt idő, az előző egy perc. A kimondott szó. Az elhallgatott gondolat.
A képzelet és a valóság furcsa kettőse. A jó és a rossz versenye, az álmok és a vágyak fantáziánk szülöttei, a remények és a csalódások tapasztalásai, a boldogság és a bánat szimfóniája.
Mint a fában a szú! Rágja-rágja, és nem érdekli, hogy a fát ez zavarja vagy sem. Megteszi, mert ilyen. Mondanánk rá kapásból! Tényleg azért teszi, mert ilyen? Neki szabad, mert így döntötte el. Nem!
Vasárnap reggel van, kinn szikrázik a napsugara. Ritka szép nyár végi pillanatok. Erre megszólal a telefon. 1 csepp víz. Ismerős érzés?
Mindenszentek. A mennyben élők megemlékezésének napja. Ez a nap ami róluk szól, az ittlétükről, az emlékekről, a gyászról szól.
Három napja már, hogy létrehoztam ezt a megálmodott kis oldalam. Másnapra már a facebookon is fenn volt. Hogyan tovább, kérdeztem magamtól. Hogy érjek el több embert, mert biztos akadnak, akiket érdekelnek a témáim.
Csakúgy dorombol, fekszik az ölemben. Brrrrr. Megállás nélkül. Egy igazi szimfónia. Vajon ő melyik művet kedveli, játszik-e zenekarban?
Mint egy karneváli felvonulás. A rengetek maszkos alak, a maszkok mögött meg ezer és ezer arc telis-tele történetekkel, életúttal, örömmel, csalódással, kapcsolatokkal, emberekkel, helyekkel, érzésekkel.
