Mint egy karneváli felvonulás. A rengetek maszkos alak, a maszkok mögött meg ezer és ezer arc telis-tele történetekkel, életúttal, örömmel, csalódással, kapcsolatokkal, emberekkel, helyekkel, érzésekkel.

Csakúgy dorombol, fekszik az ölemben. Brrrrr. Megállás nélkül. Egy igazi szimfónia. Vajon ő melyik művet kedveli, játszik-e zenekarban?

Ez ismerős szerintem nagyon sokaknak. Minden egyes nap csörög a vekker, vagy a kutya kelt fel, vagy a kávé, vagy a hideg zuhany! Titeket mi ébreszt fel álmotokból?

Megyek az utamon. Távolodó fák, házak, omladozó falak, füves terek, hulló falevelek. Az utcán nagy a forgalom, gyorsan haladó gépek, autók, egy-két biciklis teker sietve. Hatalmas a zaj, a motorzaj, a kerekek hangja az aszfalton, ahogy ezerszeres gyorsasággal pörögve halad az útján. Csend lett, már sok a zaj, végre egy kis utca, befordulok és csak...

Maradj jó, mint mesékben a tündér.

Végre vége a napnak. A munkának vége, nem kell benn lenni a falak között, irány a természet. Ki a szabadba, a feladatok, az elvégzendő munka és az elbírálás minden formájától távol. Persze sokan most szaladnak a buszhoz, vagy a vonathoz sietnek, meg bevásárolnak hazamenet, rohannak, majd otthon pihennek, vagy máshol...majd egyszer, ha lesz rá idő,...

Tudjátok, amikor az embernek semmi kedve kikelni a jó meleg paplanból, mikor átaludná az egész napot, amikor jó odabújni a párodhoz, amikor minden fontosnak hitt dolog lényegtelen és csak iszod a forrócsokit.

Amikor túl sok, amikor már eleged van, amikor már úgy érzed nem bírod és nem visz a lendület tovább. Velem is így történt. Kiszálltam. Döntés és akarat kellett hozzá. Megtettem.

Téged mi kapcsol ki? Mitől leszel nyugodt ebben a pörgő világban?