Dalaim

Varázs

Tudod minden más,

Hogyha szívvel látsz,

Hogy ha benned él hát a varázs.

Ez az új világ,

Miben mindenen át,

Lehetséges itt a ragyogás.

Mikor ébredsz hát

Tudd, hogy ez vár rád.

Benne fénylő csupa csillogás.

Ébren álmodsz már,

Ez a valóság.

Mindenségen túli már.

Esőcseppek

Zord idő kapujában

Árván szól a szív,

Mikor csend lesz megint,

A vihar jön el.

Esőcseppek hullanak

A magasból a föld felé,

Eláztatva mindent

A táj vízben áll.

A nap sugaraiban

Megcsillan egy fénysugár,

Tőle menekül a felhő,

Csen lesz újra már.

Napfény

Ez a tavasz oly más,

Ez a lélek oly más,

Ez a világ békés már.

Mert a nap süt rád,

Mert a szíved vár,

Mert a napfény ragyog rád.

Ez a béke oly más,

Ez a csend oly más,

Ez a hely bennünket vár.

Mert az égbolt kék,

Mert a fűszál zöld,

Mert a mező tündököl.

Volt egy…

Volt egy hang mi csak nekünk úgy szólt,
Volt egy dal mi csak miértünk volt,
De az álomnak vége lett, a szívünk megrepedt,
Az utunk már más irányban ment tovább.
Folyt a forrás víz tovább útján,
Ment és meg sem állt soha sem tán,
A napfénye ragyog rám, így élek nap-nap után,
Az emlék nem fáj, máshogy gondolom már.
Van egy álom mi ébred bennem már,
Az idő már másképp jár talán,
Egy új világban minden más, nem nézek vissza már,
Élek, ahogyan azelőtt sohasem tán.

Új nap

Ez a nap egy új kezdet, amit eddig megéltem,

Minden más lesz nekem,

Más de nem félek,

tudom a múltam lezártam már,

Mindenre mi eddig volt,

Álomként gondolok vissza már.

Most ébren látom, mi az mit nem tettem még,

Kérlek segíts vezess utamon,

Átélem mit eddig soha még.

Ha merem megteszem, nem nézek a múltba már,

Ha lépek érzem, ez nekem még jár.

A könnyed lépések nyoma tova már a messzeségben,

Úszik az árral, úszik a fényes éjben.

De a lélek ha hajt tovább, most nincs itt negálj

Már regén nincs, hol a kincs,

Mondd merre menjek, merre lépjek tovább?

Zord idő

Egy borús hajnalon, ébredt a világ,

Egy napsugár a felhők felett néz le már.

A zord idő lassan távozik az égboltról,

És felszárad a földre hullott eső már.

Van még új nap ránk,

Egy csodás új világ,

Hol a lélek szárnyal,

Bennünk él a varázs.

A szívbe zárt csodák, ismét élnek, lásd,

A varázs nekünk megint táncot jár.

Nem nehéz a szó, mi újra hallható,

Mert mind ez körülöttünk elkápráztató.

Van még új nap ránk,

Egy csodás új világ,

Hol a lélek szárnyal,

Bennünk él a varázs.

Jól vagyok

Nyugodtan mondhatod, hogy jól vagyok,

Mert minden nap rád gondolok,

Túl sokszor jársz az eszemben,

Még van egy hely a szívemben.

Én neked adom a lelkem,

neked adom a reményem,

Tiéd most a szívem,

Tiéd ha eléred.

Ne kergess kósza képeket, ha távol állsz,

Ne változz soha énnekem, ha arra vágysz,

De tudd, hogy…

Jól vagyok, én jól vagyok,

Mert minden nap rád gondolok,

Túl sokszor jársz az eszemben,

Még van egy hely a szívemben.

Így van

Így van mert tudom mi kell,

Én soha nem adom fel,

Ez a játék egy végtelen útvesztő,

Ebben rejlik az erő.

Hát nézz most magadba,

Halld meg újra szavakba,

Te vagy ki tudja merre van a cél,

Eléred, hamar odaérsz.

Látod minden a helyére áll,

Rend lesz az elmédben már,

Kitisztul a gondolatod,

Elillan az akadály már.

Így van…

Farkas dal

Száll egy dal a szélben,

Száll az éjen át,

Szívből szóljon hozzád,

A réten völgyön át.

Megvéd téged hóban- szélben,

Üldöz, vár, melletted áll.

Harcol érted minden percben,

Lépj hát ne hátrálj.

Álmodd újra át,

Vagy nézd mi téged vár,

Egy farkas véd,

Halld a dalát.

Percek múlnak érezd,

Őrizd védd és várd,

Sötét kinn az éjjel,

Hírt hoz, harcba vár.

Gyilkoló szívvel,

Tomboló szélben,

Egyre küzd a győzelem vár.

Nyertes vagy vesztes lesz

a végén kiderül,

Csak rajtad áll.

Szárnyalj

Itt a nap süt rád,

Merre szíved jár.

egy álom ami rád talál.

Nézz körül az ég ragyog rád.

Szabadon szárnyalj a széllel,

Szabadon merre szíved száll.

És rád talál a boldogság, csak szállj.

Hosszú úton jártam,

Hol várt rám egy cél,

Most az út végén állok,

Tudom mi az enyém.

Most már szabadon szállok a széllel,

Szabadon ahogy a madár száll.

És érzem már a szívem súgja, ez várt rád.

Csak szabadon én,

Nem állít meg semmi már,

Rohanok én merre mennem kell tovább.

Álom

Utunk végéhez ér,

Ami eddig elkísért,

Nem néz vissza, hisz tudja,

Merre van a cél.

Az álom az mi volt,

Mi bennünk így dalolt,

Most együtt járunk már,

Ezen az úton tovább.

Lássd meg, mit elértél,

Lássd meg, mit szerettél,

Látod azt mi minket várt,

Lépjünk oda hát.

Égbolt

Egy csendes alkonyon kéklő volt az ég,

Csillagok milliói jöttek elő.

Én csak nézem az eget,

Látom a csillagképeket,

Csodálom a végtelen űrt,

Az ismeretlen létezőt.

Az esthajnal fénye ragyogott,

Mint apró izzók, bogarak szárnyai,

Elérném őket vagy lehoznám,

Ha tényleg ilyen aprók lennének, bár tudnám.

Sokszor néztem a csillagokat,

Néztem a ragyogást,

Kívántam megannyi csodát,

Álmot, reményt, varázst.