Az ünnepek piros ruhás alakja, a rénszarvas szánon közlekedő, ajándékokat osztó varázsfigura. Egy alak, aki megelőzi a karácsonyt, gyorsabb, mint a szél, mindenhova eljut és ajándékokkal teli zsákkal járja az éjszakát, a virgács sem marad el, ott ül mellette a feketeség, a virgácsot hozó krampusz is, és a szorgos manó sem lesz rest az idén sem.

Milyen a jó szülinap? Milyen az igazi szülinap? Amitől jól érzed magad, amitől boldog leszel, ami meglepetésekkel jár, amit korán megkapsz?

December 31.-e a nap, amikor véget ér az év. Magunk mögött hagyjuk a megélt perceket, örömmel gondolva a szép pillanatokra, a sikerekre, az új dolgokra, a várt, vagy kapott lehetőségekre és a sikertelen próbákra. átvisszük az újévbe, remélve, majd ott sikerrel járunk.

A mínuszok jönnek, lentebb fut a hőmérő higanyszála, már nem a 40 fok érződik a bőrünkön. A hideg jár most körbe, a kandallóban lobogó tűz melegével nyugtatja a lelkünk, az ablak is zárva marad, párájában zúzmara és hópehely száll meg, mint egy utazó vendég, pár pillanatra, majd eltünik, mintha ott se lett volna.

A szorgoskodó manók, akik az ünnepekre készülődnek teszik- veszik a dolgukat, úgy varázsolják szebbé az otthonaikat, különféle díszekkel.

Az alkotás szabadsága. A pillanatba rejtett lehetőségek. A sok gondolatok, amik megteremtik a kész művet.

Már világosodik. Az ablakon a pára egyre kisebbnek látszik. Bent a kandalló melegíti be a szobát.

Az esőcseppek csak hullanak a föld felé, mint vízesés a hatalmas sziklafalról. Cseppenként ér földet, majd pocsolya formájában megáll.

Az ablakból lassan árad be a fény. A házfalak sötétek. A szobák, mint egy barlang, úgy tárul elénk. A szem most alig lát valamit. A fényt keresi, az mutatja az utat. Tapogatózva haladunk, mint látásképtelen, haladunk a térben. Gondolataink, most éberen figyelnek az érzékelés, a tapintásokon keresztül halad. Lassan halad a tudat a cél irányába. A...

A hűvösebb időjárás, a 10 fok a hőmérőn, egy öltözékkel több, mind azt mutatja, itt van az ősz. A fákról lehulló színes falevelek tengernyi sok leveleivel árasztja el a földet, mint hatalmas szőnyeg, úgy terülve el a földeken, a fűszálakon megpihenve. A tavasz és a nyár végével pihenni kezdenek a fák, megkezdik téli álmukat, hogy tavasszal újra...