Hó borította a tájat. Mindenütt zárt ablakok, ajtók. A környéken lakók minden jószágot behajtottak a karámba, ők pedig bementek házaikba, magukra zárva az ajtót és az ablakokat, hogy senki se jöhessen be.

Kinn nagy pelyhekben hullott a hó. Szöcsi mély álomban volt. A csillogó hópelyheket csak a fa ágán ülő rigó csodálta, arra gondolva, meddig kell még várni a tavaszra.