Nyitva tartás 9:00-17:00-ig H-SZ

A hegyi szellem legendája

2020.10.07

Melia N. Mowel

A hegyi szellem legendája

Hó borította a tájat. Mindenütt zárt ablakok, ajtók. A környéken lakók minden jószágot behajtottak a karámba, ők pedig bementek házaikba, magukra zárva az ajtót és az ablakokat, hogy senki se jöhessen be.

Csak egy farkas volt kinn, menedéket keresett, de senki sem szánta meg. Az emberek csodálkoztak rajta, hogy egyetlen lélek sem volt kinn ilyenkor, csak ő.

1. rész

– Nagyi, miért zárkóztunk be ennyire, és miért mondta a főtörzs őr, hogy senki sem mehet ki, amíg el nem múlik a karácsony?- kérdezte Fludencia.

– Igen, miért?- kérdezték a többiek is.

– Ennek különös, de szép oka van. Ha szeretnétek elmesélem nektek. Régen mikor még kisgyerek voltam, olyan, mint most ti, kimentünk karácsony villáján a barátokkal játszani...- felelte a nagymama.

Visszaemlékezett...

– De aztán ne maradjatok sokáig kint, mert még megfagytok.- szólt dédnagyapa.

– Rendben!- válaszolták a gyerekek.

Elhatároztuk, hogy olyat teszünk amit eddig még senki sem. Felmentünk az Orkán hegyre. Éppen félúton jártunk, amikor:

– Forduljunk vissza, nagyon fúj a szél!- állapította meg az egyikük.

– Csak nem félsz egy kis széltől?- kérdezte a másikuk.

– Miért olyan különös ez a hegy Fludencia? - kérdezték.

– Azt mondta a papám, hogy itt él a hegy szelleme, aki csodákra képes. De annyira hatalmas, hogy nem mert megkockáztatni, hogy felkutassa.- emlékezett vissza Fludencia.

– és te beveszed ezt a mesét? nem lehet, hogy csak kitalálta? - kérdezte az egyik gyerek.

– És mi van akkor, ha tényleg létezik?- kérdezte a másik gyerek.

– Odanézzetek. Mi lehet az, remélem nem...- vette észre Fludencia.

– Hisz ez csak egy róka, az amelyik minden karácsonykor eljön hozzánk. - nevettek a többiek.

– Nézd, mintha mondana valamit.- állapította meg egyikük.

– Szerintem kövessük, lehet elvezet a hegy szelleméhez. - mondták.

– Hova tűnt? - kérdezte az egyikük.

– Szerintem, amint meglátott, azonnal elmenekült.- nevettek.

– A vitatkozás helyett, inkább menjünk tovább.- szólt a legidősebb gyerek.

– Áááááááááááááááááááááá.- kiáltotta Fludencia.

– Fludencia hova lett?- kérdezték.

Megcsúszott a hóban és egy verembe zuhant, de oda nem tudtak a többiek utána menni ezért inkább visszaindultak a faluba, hogy segítséget kérjenek.

2.rész

– Au. Hol vagyok?- kérdezte Fludencia.

– Ne félj tőlem, nem bántalak- mondta Golden a hegy szelleme.- felelte Golden.

– Ki vagy te?- Kérdeztre Fludencia.

– Golden vagyok, a hegy szelleme.- mondta Golden.

– Végre, jól sejtettem, tényleg létezel.- mondta Fludencia.

– Mond és ti hogy kerültök ide? Nektek nem szabad lenne itt lennetek?- kérdezte ismét Golden.

– Igen, de azt hallottam, hogy csodákra vagy képes.- felete Fludencia elcsodálkozva.

– Úgy látom fázol, gyere elviszlek a barlangomba.- állapította meg Golden.

– Milyen messze van a barlangod?- kérdezte Fludencia Golden hátán.

– Látod azt a nagy fát? ha odaértünk, onnan már csak egy dombon kell felmenni és odaértünk.- mondta Golden.

– Azt mondtad, hogy dombon, de itt sehol se látok dombot.- mondta Fludencia.

– Persze hogy nem. Figyelj.- mondta Golden.

Golden fújt egy hatalmasat és elseperte a hótakarót, amiből előjött egy nagy földkupac. Bejárata is volt.

– Csodákra voltál kíváncsi, hát ez az egyik, de ne kérdezd, hogy csináltam ez legyen az én titkom.- válaszolt Golden.

– Ez fantasztikus. mért nem lehetett látni?- kérdi Fludencia.

– Megvéd a kíváncsi szemektől.- felelt Golden.

– Voltak itt már mások is?- kérdezte Fludencia.

– Egyszer vadászok jártak itt, vadat akartak ejteni, de mikor felértek ide, nem találtak semmit. elhatározták, hogy visszafordulnak, de a lefelé vezető ösvényt nem találták. én akkor jöttem csillagnézésről. annyira megijedted, hogy futni akartak de gurulva mentek tovább. - emlékezett vissza Golden.

– Azóta nem járt erre senki?- kérdi Fludencia.

– Nem.- felelte Golden.

– Vannak barátaid?- kérdi Fludencia.

– Igen, a csillagok.- felelte Golden.

– Én nem pont ilyenekre gondoltam.- felelte Fludencia.

– Milyenekre?- kérdi Golden.

– Vannak rokonaid?- kérdi ismét Fludencia.

– Tudod én nem farkas kölyke vagyok, hanem egy csillagkép. tudom lehet furcsán hangzik...- felelte Golden.

– Akkor te az űrből kerültél ide?- kérdi Fludencia elmélkedve.

– Egy csillaghajón érkeztem 150 éve.- felete Golden.

– 150 éves vagy?- kérdi tőle Fludencia.

– Igen, de mi olyan meglepő? nálunk gyorsabban mennek az évek, mint a földön.- mondta Golden.

– Jaj ne. megfeledkeztem a barátaimról. - rémült meg Fludencia.

– Várj. nézd. a barátaid jól vannak. - nyugtatta Golden.

– Te megláttad őket és hibernáltad őket.- csodálkozott Fludencia.

– Nem csak őket az egész falut. szólni akartak a papádnak, hogy elvesztél...- felelte Golden.

– Nem akartad, hogy úgy járton mint a vadászok.- felete Fludencia.

– Éjfél fele közeleg. gyere, mutatok neked valamit. nézd az eget.- mondta Golden.

– Mennyi csillag.- figyelve az eget mondta Fludencia.

– Mikor éjfélt üt a toronyóra ezernyi csillag indul útnak, hogy helyet adjon új csillagok érkezésének.- mondta álmélkodva Golden.

  • A csillaghullás.- felete Fludencia.

  • De most már ideje aludni. holnap hosszú út vár ránk.- mondta Golden és összekuporodva feküldt, a hasán pedig a kislány szenderedett álomra.

3.rész

Golden egyik barátja járt arrafelé és figyelte őket a távolból, Pech volt a neve.

– Úgy látom barátja akadt Aranysárgának. szóval visszaviszi a lányt a szüleihez...gondoskodom róla, hogy balszerencsés napjuk legyen.- mondta Pech.

– Milyen szép nap a mai- mondta Golden.

– Milyen szép lesz nekem.- morfondírozott Pech.

– Felkelt a nap, gyere ki, ne légy olyan lusta. - szólt Golden Fludenciához.

Fludencia épp kiért, amikor fejére zuhant egy hókupac.

– Most úgy nézel ki, mint egy hóember. -nevetett Golden.

– Ne nevess, nincs ezen mit nevetni- válaszolta Fludencia.

– Ne haragudj, de nagyon viccesen nézel ki. olyan vagy mint egy hóember.- mondta Golden.

– Indulnunk kell- felelte Golden.

– Végre, indulnak, kezdődhet a mulatság- gondolta Pech.

– Létezik egy hely, ahol csoda vár, az álmokon túl, ez valóság. itt él a bölcs csillag farkas lány. Lehet, hogy ijesztő, de a szíve mélyén. - énekelte Golden.

– Egy nyálas korcs.- felelte Pech.

  • Mi volt ez?- nézett körbe Golden. - Pech, te voltál az?

  • Mit szólsz, újra találkozunk. mond, te meddig nősz még, az égig? Tudod mikor megismertem, még nálam is kisebb volt- mondta Fludencának Pech.

– Menj innen, semmi keresnivalód itt.- mondta Golden.,

– Azt mondtad barátok vagyunk, már nem emlékszel?- kérdezte Pech Goldent.

– Miért nem beszélsz vele?- kérdi Fludencia.

– Nem érdemli meg.- mondta.

– Miért nem? - kérdi ismét Fludencia.

– Ez régen volt, mikor még kölyök voltam. mindig vele kergetőztem, emlékszem az első születésnapomon mikor meglátta az első hullócsillagot..- felelte Golden.

Ekkor visszagondolt arra a régi időre:

– Ugye kívánhatok valamit?- kérdi Golden.

– Gyorsan, mert a hullócsillag nem vár sokáig- mondta Pech.

– Azt kívánom, hogy a barátságunk tartson örökké- kívánta Golden.

– Ez így is volt, de a következő csillaghullásnál hatalmas meteoritok csapódtak a földre. Tűz ütött ki, minden lángokban állt.- emlékezett Golden.

– Fuss amerre látsz.- mondták a farkasok.

– Golden gyere.- szólt Golden apja.

– Hol van pech?- kérdezte rémültem Golden.

– Elmenekült- felelte az apukája.

– Ez nem lehet, azt mondta, hogy soha nem hagy el, akkor sem ha bajba kerülök.- mondta zokogva Golden.

– Tudod sok mindent mondunk, olykor van, hogy elfejeltük.- válaszolt az apukája.

– A falka megmaradt részét valakinek el kell vezetni, uram megtenné?- kérdezte az egyikük.

– Golden menj a többiek után, ne maradj le. ígérem utánatok megyek.- parancsolta Goldennek az apukája.

– Elindultam, ahogy apám kérte, de már nem találtam a nyomokat, a közelben volt egy barlang ott húzódtam meg, vártam, hogy elmúljon a meteoreső. - emlékezett vissza Golden.

– Ez nem igaz, én kerestelek-mondta pech.

- Hallgass. már nem jelentesz semmit.- felete Golden könnyeivel küszködve.

– Legalább adj neki egy esélyt.- mondta Fludencia.– Menj és kérj tőle elnézést. egy barátra mindig számithatunk.

Golgen odasétált Pechez és bocsánatot kért tőle. Pech megbocsátott neki, mert azért jött, hogy ismét a barátjával lehessen.

– Van kedved eljönni velünk?- kérdi tőle Fludencia.

– Az időmbe belefér.- válaszolta elmosolyodva Pech.

– Mond, nem volt rossz neked az erdőben egyedül?- kérdi tudakolva tőle Fludencia.

– Sosem voltam egyedül, anyám velem volt, ő vigyázott rám. - feleli Pech.

– Én úgy látom, hogy kell egy barát is.- mutatott Goldenre Fludencia.

  • Szerinted megbocsát neki?- Vili egér.

  • szerintem igen, nézd, hogy bánja..- mondta Bobi egér.

4. rész

Megérkeztek a hegy lábához. Fludencia már látta is barátait és már szaladt is feléjük.

– Már látom őket, gyorsan.- mondta Fludencia apukája.

– Éljen.- örömködve a többiek.

– Fludencia.- mondták a többiek.

– Én megvárlak itt téged- mondta Golden.

A többiek nagyon örültek Fludenciának.

– Mi történt, azt hittük eltűntél.- kérdezik a többiek Fludenciától.

– Szerencsére jól vagyok. Gyertek induljunk haza. - felete nekik Fludencia.

– Már nem akarod megkeresni a hegy szellemét?- kérdi egyikük.

– Gondolkoztam és nem érdemes olyasmit keresni, ami nem létezik.- felelte örömkönnyek között Fludencia.

– Nézd ott vannak a szüleink.- mutatttak a szüleikre a gyerekek is.

A távolból figyelte Golden Fludenciát, majd ő is elindult vissza az otthonába barátjával Pech-el.

  • szerinted látjuk még őt?- kérdi Pech.

  • minden bizonnyal!- válaszolt Golden.

Vége.

Mowel Shine
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el