Zenei lélektiprás

A lélek dallama, a nyugalom szigete, a kikapcsolódás, a zenehallgatás a tudatunk megnyugtatására és ellazulásra szolgáló tevékenység. A dallam nem más, mint egy hangszer megszólaltatása, egy ütem, egy zongorabillentyű vagy egy furulya megszólalása.

De mi történik akkor, amikor a hangszereket már szóbeli dallam is követi? Gondolkoztatok már azon, hogy vajon milyen hatással van az elménkre a szöveg mondanivalója?

Mennyire tudja a tudatunkat befolyásolni a különféle negatív mondatok, mennyire lesz hatással a mindennapjainkra a mára már tucatzenévé vált tömegzenék hatása?

Ha figyeled a tartalmakat, bizonyára feltűnik az a néhány fajta lélekállapot, amikkel nap mint nap, óráról órára hall az ember a rádión vagy zenei portálokon keresztül. Mik is ezek a lélekállapotok? A legszembetűnőbb lehet, az a sok megválaszolatlan kérdés, amik legtöbbször a bánatról, a haragról, a szégyenről, a becsapásról, a vádakról, a vágyakról, a hibáztatásról, a tudattalanságról, az önbecsapásról, az önleértékelésről szólnak.

Ez hova vezet?

Legtöbbször még csak észre sem vesszük, mint egy örvény ránt minket magával és elhisszük, hogy ez a mondanivaló bizony ránk is igaz lehet. Tévedés. Hogyha nap mint nap, ugyanazt hallgatja az ember akkor megtévesztve a tudatalattinkat, hiteti el velünk, hogy minden sora igaz. Mi pedig újra és újra meghallgatjuk, mint önigazolást adva a tudatalattinknak, hogy igaza van. Pedig nincsen. Honnan tudjuk ezt? A lehúzó energiákból, amik keletkeznek ilyenkor. Lehangoltak leszünk tőle, már depresszió határán leszünk, önbecsapás és önmagunk és mások kritizálása lesz úrrá rajtunk. Mert hisszük, hogy ez a jó irány, mivel nap mint nap halljuk, nap mint nap ismétlődik a lemez, mint valami kötelező vers, úgy jegyezzük meg a zeneszövegeket is. Nem figyelve arra, hogy mi is a tartalma, mit is akar valójában ezzel közölni velünk, milyen állapotba is akar minket terelni.

A negatív, bántó, tagadó és kételkedő dalszövegek mind jók arra, hogy a személy egy depresszív és önképromboló életformát öltsön magára, ezáltal egy hamis illúzióban éljen, egy torz valóságot higgyen igaznak, ezzel együtt élje a mindennapjait. Halld meg a sorok üzenetét, a mondanivalók mögötti szándékot, változtass a hozzáállásodon és válts. A tucatzenék többsége mind egy önértékelést romboló, negatív énképet rajzoló zenei hatások, amikből érdemes minél előbb kiszállni. Hogyan lehetséges?

Válts stílust. Ilyen lehet a még szövegnél maradó, de már nem önképtorzító szövegű, empátiával és szeretettel teli, elfogadó és megnyugtató zenék. Az elménknek a legkedvezőbb zene az, amikor nincsen benne semmilyen szöveg, csak a dallam. Itt tud a tudatalattink tisztán látni, itt lehet  a lelkünknek is megnyugodnia, nem zavarja a nyugalmunkat, nem leszünk tőle idegesek, sem háborgók, sem bosszankodóak. Vegyük észre és változtassunk, hogy a lelkünk és az elménk ne a torz tükört lássa és ne a torzított szövegeket hallja, ne csapjuk be magunkat általuk. Ne engedejük meg, hogy befolyásolják a tudatunkat, mi zárjuk ki a külvilágból érkező negatív hatásokat egy szebb holnapért.