Úgy arat! Tartja a mondás. Oly sokszor hallani, amilyen a hozzáállásod, olyan lesz a munkád is. Most ne a munka oldaláról, hanem a hozzáállásod oldaláról nézzük meg. 

Három dolog kell ahhoz, hogy eredményt érjél el valamiben, vagy jót, vagy rosszat. Az első dolog az elgondolás, a második az akarat és végül a cselekvés, a megvalósítás. 

Ti mennyire figyeltek erre, elsietitek a dolgokat, vagy agyaltok rajta, netán sodródtok az árral?

Elgondolás. Egyértelmű, hiszen mindig jár az agyunk valamin, mindig ott van egy gondolat a fejünkben. Gondolataink pedig a cselekedeteink irányítója, a kormány, amit vagy jó vagy rossz irányba tekerünk. Még akkor is gondolkodunk, amikor álmodunk. Hiszen a képek a tudatalatti kisfilmje, ami megjelenik  az elménkben, üzenve ezzel valamit. Valamit, ami arra vár, hogy átgondold, hogy továbbgondold, vagy újragondold azt. Az elménknek ez a módja az, ami biztosítja a létezésünket, segít akadályokat leküzdeni, megoldásokat találni, ötleteket, vagy épp jó és rossz terveket megvalósítani. 

Akarat. A gondolatainkba vetett hitünk, hogy átlendítsen minket az akadályokon, a nehézségeken, a feladatok megoldásaiban. Mint láthatatlan szárnyak, úgy tartanak minket, ha épp kibillenünk az egyensúlyból, ha eltörik a mécses, vagy megijedünk valamitől.  Az akarat az, ami segít átlendülni, nem hagy figyelmen kívül, veled van mindig. Nélküle nem érne semmit a gondolkodásunk, nem lenne értelme, eltűnne a lényeg. Ha pedig eltűnik az akaratunk, úgy érezzük, mint aki ledermedt, úttalan, céltalannak és félelmetesnek éljük meg a mindennapokat. Rossz tapasztalataink lesznek, negatív gondolataink, valamint rossz magaviseletünk fog megmutatkozni. Ez az az irány, amit mindig meglehet változtatni, mégpedig akarattal.

Cselekvés. Mit ér a gondolat, megvalósítás nélkül? Nem sokat. Ha pedig kigondoltuk, hiszünk benne, akkor meg is tudjuk valósítani, meg tudjuk azt teremteni. Az eredmény pedig mindig látható lesz. Ha sikerrel járunk, a jutalom a teremtés lesz. Azok a dolgok, tárgyak, eszközök, személyek, események, amik örömmel és büszkeséggel töltik meg a szívünket, hiszen tudjuk, hogy a hitünk és az akaratunk által teremtődött meg az elménkben kirakott kép, mint egy hatalmas kirakó amiben minden darab a helyére került. Ugye milyen ismerős lett, mintha már tapasztaltad volna máskor, persze, mert kigondoltad már, csak a sok milliárd kis gondolatok között rejtőzködött, várva a pillanatot.