Szokásainkhoz való ragaszkodás, túllépés ezeken. Miből lesznek a szokásaink, vajon meddig kell őrizni ezeket, meg lehet-e válni azoktól?

A válasz igen. Lehetséges, hogy megváljunk tőlük, nincsenek időhöz sem napokhoz kötve, csupán mi magunk leszünk azok akik megszabják ezeknek a tetteinknek az idején, a rutinját, a megszokását, a ragaszkodását, a kötődését hozzájuk.

Miért tesszük ezt?

A szokásaink nem velünk születnek, ezeket kiskorunktól kezdve látjuk a családunkban, szűkebb és tágabb környezetünkben. Nem fordítva neki figyelmet nap mint nap találkozunk velük, újra és újra eljátszódik a jelenet, ami lehet tett, cselekedet, mondat, mi pedig egy idő után leutánozzuk azokat, mi is átvesszük ezeket a szokásokat, mint egy másológép tesszük mi is azt, mondjuk mi is azt amit hallottunk, láttunk, ami a szemünk előtt játszódott. Erre szokták azt mondani, hogy olyan vagy mint, vagy le se lehetne tagadni, hogy, vagy mintha őt hallanám. Jön a sok válasz a külvilágból egy- egy ilyen megnyilvánulásunkra a környezetünkből. Ha odafigyelünk ezekre észrevesszük mennyi minden van amit nem mi magunk mondunk, teszünk, cselekszünk, hanem másoktól láttunk, átvettük a szokásait.

Megválhatunk-e ezektől a berögzült szokásainktól?

A válasz igen, lehetséges. Mégpedig úgy, hogy megfigyeled önmagadat, a cselekedeteidet, a mondataidat, a viselkedésedet és másokét a környezetedben, majd észreveszed azokat a hasonlóságokat amiket átvettél tőlük, majd elkezded ezeket leírni. Írd le azokat egy oszlopba mellé a saját egyéni mondataidat, cselekedeteidet amiket nem másoktól tanultál és lásd meg melyik lesz a több és melyik a kevesebb, ebből látod, hogy másolva éled az életedet, a szokások rabja vagy- e vagy a saját elgondolásaid, tetteid vezetnek téged.