Szivzavar

Mi is ez valójában? Honnan jön? Akarjuk-e vagy sem?

Már az ember egészen pici korában is szembesül azzal a ténnyel, hogy dobog a szivünk.  Egyfolytában. Ez az érzés pedig egy gondolatot ad tovább az agynak, ami képeket jelenit meg az elménknek, hogy lássuk azt. A kép, pedig az a dolog lesz, az az érzés, ami velünk marad és csak gyűlik és gyűlik a sok-sok érzés és a hozzá tartozó képek, emlékek formájában válnak az életünk részévé. A folyamat pedig állandó, hol jobb, hol rosszabb. A szemünk és az elménk pedig egyfolytában keresi azokat a dolgokat, amikkel boldogságot, örömöt, jót, szépet adhat a tudatalattinknak azzal az üzenettel, hogy fogadd el tőlem, mint egy ajándékot. 

Az ajándékkal pedig kezdeni kell valamit. De mit?

Te pedig keresed, kutatod azokat a dolgokat, amik boldogsággal töltik meg a szívedet, nap, mint nap, újabb és újabb dolgokat találsz. De rájössz, nem csak kaphatod ezt, hanem adhatsz is! Adni, pedig még jobb érzés, mint kapni! Ilyenkor megajándékozod magad azzal az önző dologgal, amit nem vársz másoktól, nem kérsz, nem követelsz, nem elveszed azt, hanem te nyújtod azt, ez pedig a szeretet! 

A szeretet az az érzés, ami a boldogság ajtaját nyitja. 

Az éremnek is két oldala van, ahogyan a szív is tud fájni. Az érzés pedig a szomorúság és a bánat kettőse. Ezt pedig nem szeretjük. Ilyenkor próbál a tudatalattink felkutatni szép és boldog emlékeket, vagy dolgokat, tárgyakat, amik kiszínezik a fekete lapot, letörölve a könnyeket a szemekből, mosolyt csalva az arcokra, küzd és küzd a két érzés, addig még a boldogság nem győzedelmeskedik, mert mindig győz! Az életünkben ez egy örök körforgássá válik, ahol mi vagyunk az irányítók és mi teremtjük meg a saját boldogságunkat e két segítő erő együttes munkájával!