Sémák...avagy melyik kártyát húztad.

Mint egy karneváli felvonulás. A rengetek maszkos alak, a maszkok mögött meg ezer és ezer arc telis-tele történetekkel, életúttal, örömmel, csalódással, kapcsolatokkal, emberekkel, helyekkel, érzésekkel. 

Ma mit választól? A jószívű tündért, vagy a kacagó bohócot, netán a sátánt? Melyik szerepet öltöd magadra szívesen? Gondolkoztál már ezen?

Annyi lehetőség közül választhatunk, megannyi típus létezik, sokan mégis leragadnak a már jól megszokott, ezerszer újrajátszott maszknál. És csak ismétlődik ugyanaz a film, ugyanaz a gondolat, ugyanaz a befejezés. Egész nap, nap, mint nap? Miért? Beérted azzal az eggyel, amit felpróbáltál, pedig látod menyiféle van! Itt van például a barát, a nővér, az anya, a testvér, a bajtárs, a segítő, a társ, a tanácsadó, a védelmező. De itt van még a sárkány, a csaló, a kapcsi, a gonosz, az irigy, a bűnöző, a hamis, a szenvedélybeteg, a beteg, a megtért, a fukar, a gonosz is. 

Jó oldal, vagy a rossz? Vagy mindkettő? Egyszer kedves, majd bántó, szemedbe jó, hátad mögött rosszindulat, gondolom már sokan estek ezekbe a csapdákba, vagy játszmákba. Persze, ha nem vettük időében észre, csak ha már röhögnek a hátad mögött. Mikor észrevesszük csendben elkerüljük, nem figyelve rájuk megyünk utunkon tovább. 

Majd újabb álarcos jön velünk szembe és ismét játékra hív. Most az elakadt kér segítséget te pedig mint segítő angyal mondod neki a jó irányt. És csak gondolkozol, mért ennyire sokszínű a világ, mért van ennyi lehetőség ami közül választhatunk, a kevesebb nem lenne elég, még több kell? 

Egyszer ítélkezünk, mert a környezetünkben azt teszik, máskor segítünk. Jobbnak mutatkozunk, majd azon gondolkodunk, vajon ő annak lát-e minket, ha pedig nem, akkor megsértődünk ezen. Lenézni, elítélni, kicsúfolni könnyű, ha vannak akik velünk együtt teszik ezt, de ha veled tennék ugyanezt, te mit mondanál rá? Mit tennél ebben a helyzetben? Mégis ebbe a szerepbe vagy, és nem változol. Félsz! A félelem az újtól, az új lehetőségtől az ami azt mondja ne tedd, jó ez így. De valójában nem az. Ezt pedig érzed. A tested nem hazudik neked. Az elme az, ami megpróbál újból és újból játszani veled, és te vagy az, aki belemész ebbe a játékba, vagy azt mondod, most én játszok veled, én mondom, mi a játék. 

Az irányítás most a te kezedben van, a kártyák pedig a kezedben. A játék pedig elindul.