Tartja a mondás. De mit jelent ez igazából? Szerintetek mi a rend?

A rend harmónia, a harmónia pedig megnyugvás. Azt nevezzük megnyugvásnak, amikor nincsen káosz, nincsenek zavaró tényezők, nincsen útban semmi, hanem mindennek megvan a helye, megvan az ideje, megvan a rendje. A rend pedig abból áll, hogy ez a harmónia megmarad mindig, nem bomlik meg, nem esik szét, hanem szabadon áramlik mindig és mindenhol, körülöttünk, a térben, a környezetünkben, az életünkben!

Az elme szemeteskosara:

Hallani, látni, gondolni, érezni és tapasztalni. Ez az öt dolog az, ami mindig és mindenkor velünk van, az elménkben tároljuk el ezeket. Ott pedig csak gyűlik és gyűlik a sok információ, már- már szűkösen tömörülnek a fejünkben ezek a tapasztalások, annyira, hogy sokszor úgy érezzük, hogy már nem tudunk több ingert fogadni, betelt a szabad hely, a fejünk ilyenkor szokott fájni, sajogni, elviselhetetlenné válni. 

Mi erre a megoldás? A válasz egyszerű. Tegyünk rendet. Ami kell marad, ami nem, megy a szemetesbe. Vagyis tényleg elfog tűnni a gondolatainkból. Hogyan? A gondolkodás segítségével. A meditációval és a befele figyeléssel. Gondoljuk át mi minden az, ami már soknak tűnik és mint egy polcon tegyünk rendet. Kezdjük a fontos dolgokkal, azok maradnak. Ami pedig nem fontos, azok mind menjenek a kukába, ne sajnáljuk őket kidobni, vagyis ne gondoljuk rájuk, csak a fontos dolgokra és így lesz rend az elménkben. Ez pedig sok- sok idő és energia árán valósul meg, de megtörténik. Ezután a későbbiekben már könnyű lesz észrevenni, mik azok a dolgok, amire szükségünk van és mire nem.

A rendetlenség tárháza:

A fölösleges dolgok és a kacatok, vagyis azok a porosodó folyton előjövő gondolatok, amikkel találkozunk a mindennapokban, amik nem hagynak minket nyugodni, amitől megakarunk válni, ami sok. Ezek azok a felesleges gondolatok, amire azt mondtuk, hogy jó lesz az majd később, jó lesz az még valamire. De nem váltak fontossá, hanem egyre hátrébb, egyre távolabb került a látóterünktől, egészen a tudatalattinkba, ahol már nem keresgélünk nap mint nap, oda jutnak el ezek a dolgok, ott várakoznak, hogy ők is fontosak lehessenek. De nem maradnak csendben, ők azok, akik folyton figyelmeztetnek képek és gondolatok formájában, mondván, hogy itt vagyunk, most mi jövünk. Mi pedig csak folytjuk el őket, próbálunk nem gondolni rájuk és csak több és több ilyen kacat lesz a tudatalattinkba, és amíg fel nem kutatjuk őket, át nem vizsgáltuk azokat, nem fogunk megszabadulni tőlük, addig marad a káosz a fejünkben. 

Az egyensúly fenntartása:

A fontos és a kevésbé fontos dolgok összhangja lesz az, ami elhozz a békét, a nyugalmat, az egyensúlyt. Az összhang pedig abból áll, hogy tudunk mérlegelni és erre a mérlegre csak annyi dolgot, gondolatot helyezünk, ami elég ahhoz, hogy mind a két oldalon ugyanannyi súly legyen, így nem billenünk ki az egyensúlyból. Ha mégis kibillenne a mérleg, tudni fogjuk, hogyan tudjuk visszaállítani azt a megfelelő irányba. A gyakorlás és az elménkben lévő gondolatok felkutatása lesz a módszer erre, ami biztosít minket, hogy jó irányba haladunk, nem billenünk ki az egyensúlyból és nem engedjük meg, hogy külső ingerek hatására felboruljon a rend az elménkben, mert mi képesek vagyunk megtartani az egyensúlyt a káosz elkerülésével.