Mécses, gyertya, szentek...avagy égiek ünnepe

Mindenszentek. A mennyben élők megemlékezésének napja. Ez a nap ami róluk szól, az ittlétükről, az emlékekről, a gyászról szól. 

A nap, amikor az egész ország tesz-vesz, árusok mindenfelé, fenyőillat és gyertyák egész sora.  A délelőtti vásárlás, mécsesek, koszorúk, virágok áradata. Nagyobb legyen, kisebb, mit tavaly, színes gyertya vagy a fehér? Sok legyen vagy épp kevés? Sokat költsünk vagy kevesebbet? A vásárlók, mint sok szorgos hangya a várost, falvat rója a venni valók után, vagy maradt tavalyról és azt használja el. Délután irány a temető. Van aki otthon készít koszorút a kertből fenyőből és krizantémból.  Ez az illat. Feledhetetlen. A sírok mind várják, hogy kezdődjön a díszítés, a dekorálás, az égiek figyelme most mind ránk szegül, kik gondolnak szeretteikre, mondanak egy imát és gyertyákkal meg koszorúkkal rakják körbe a nyughelyet. Körben állva körülötte csend honol pár pillanatra. 

Az est eljövetelével világító színpompával árasztva be a sírokat a sok gyertya fénye. Ilyenkor az égiek lejönnek, körbejárják, megcsodálják a szent helyet. Az égben angyalok zenélnek halk énekükkel kísérve a szentek örömtáncát. Az ittlevők otthonukban este még gyertyákat gyújtanak, majd vacsora mellett emlékeznek azokra az időkre, mikor mind ott ültek az asztalnál, ahol szeretet járta át a teret.