Másság, elnyomás

,,Miért ilyenek az emberek?" Furák! Mert mindenki ,,tudja" más vagyok. Úgy érzem emiatt nem vagyok érdekelt. ,,Mindenkinek meg van a maga élete." vagy ,,Majd megtudod, ha neked is lesz családod." vagy ,,Nem lesz időd ilyeneken gondolkodni." vagy ,,Nőj fel, nem vagy már gyerek.", vagy ,,Míg nem tudtad, hogy más vagy nem ilyen voltál.". A legrosszabb, ,,Nekem te ne mond meg mit tegyek, milyen legyek." mondta nekem anyám. Ha kiborultam, vagy sírtam, dobáltam...,,Bevitetlek!". Akkor mégis mit akarnak, milyen legyek, hogy megfeleljek, papírral és a diagnózissal a kezemben és azzal a ténnyel, hogy ez mindig is meg volt. Nem most kaptam el, mint egy betegséget, amiből majd ki lehet gyógyulni. Biztos, ha nem lettem volna ,,más", akkor jó lettem volna az osztálytársaimnak, a barátaimnak, a rokonaimnak, a munkatársaknak, a szüleimnek. A külsőségek miért fontosabban, mint a belső értékek? Miért nehéz az elfogadás? Miért kell harcolni az igazunkért? ,,Ha szeretsz, én is szeretlek." vagy ,,Ha bántasz, én is bántlak" vagy ,, Ha hazudsz, megérzem", vagy ,,Ha gyűlölsz, átérzem." . Persze az önismeret sokat segített, sok mindenre választ kaptam általa. Ahogy arra is rájöttem, miután hasonló érintetteket ismertem meg, hasonló életúttal, sokan hasonló cipőben járunk. Nem vagyunk egyedül. Hiszem, hogy egymást tudjuk segíteni, láthatatlan szárnyakat adni a másiknak, egy erőt a mindennapokhoz, hogy ne úgy éljünk, attól tartva, hogy semmit se érünk, mások vagyunk, többek vagyunk és van hitünk, akaratunk, erőnk, hogy tegyünk a holnapunkért, magunkért, másokért. Mi is olyanok vagyunk, mint a többi ember a bolygón, akik nem akarnak mást, csak, hogy elfogadják és szeressék őket, ahogyan mi is próbáljuk ezt tenni velük.