Leli a kiselefánt

Melia N. Mowel

Leli a kiselefánt

Egyszer volt egy kis elefánt, Lelinek hívták. Egy állatkertben élt a mamájával és társaival.

Egy napon lepkét kergetett. Szerette volna megfogni, de a lepke gyorsabb volt, mint ő. Elrepült. Virágokat szedett az ormányával, amit a mamájának vitt. A mamája ezért megsimogatta a fejét ormányával. Leli vidám kis elefánt volt, akit minden érdekelt. Gondozó járt hozzájuk etetni és itatni őket, akivel jóban voltak. Egyszer mikor a gondozó kifelé igyekezett Leli kiosont mellette és óvatosan a fal mellett halkan elszaladt. A gondozó nem vette észre őt. Leli pedig a ketrecek mellett viharzott sebesen a kijárat felé. Kiérve az állatkertből még visszapillantott mamájára, de messze volt, nem látta őt. Beszaladt az erdőbe.

Az erdő nagy volt és ismeretlen, Leli tudta ezt, ezért segítséget kért. A közeli fán egy bagoly ült, hozzá tette kérdését.

- Szia bagoly. segítesz nekem?- kérdezte a kis elefánt.

- Segítség kell, tán eltévedtél?- kérdezte a bölcs bagoly.

- Az állatkertből jöttem- válaszolta Leli.

- Tán elszöktél onnan?- kérdezte a bagoly.

- Igen, vagyis nem....az ajtó nyitva volt és én...-szólt közbe a bagoly.

- Figyeltelek ám, hogy osontál ki a gondozód mellett, még a mamád se vette észre. De tudod-e, hogy most már nagyon kereshetnek téged?- felelte a bagoly Lelinek.

- Leli szeméből könnyek folytak, mert eszébe jutott a mamája, aki aggódik érte, és a társai. - igazad van, butaságot csináltam. én csak meg akartam ismerni az erdőt.

- Az erdő hatalmas, és ilyen kis elefánt, mint te nem kóborolhat el csak úgy a mamája mellől. ki védi meg, ha megtámadják a sötétben?- kérdezte a bagoly.

- Megtámadnak?-kérdezte Leli ijedten.

- Az erdő tele van veszéllyel. a sötét éjjel, meg senki sincs biztonságban egyedül idekinn. Mire esteledni kezd vissza kell menned a mamádhoz. Már csak pár órád maradt idekinn. Nehogy eltévedj!- mondta a bagoly és elreppent.

Leli megfogadva a tanácsot és útnak indult. A kíváncsiság hajtotta. Ment mendegélt, míg egy őzikét nem látott maga előtt.

- Téged hogy hívnak?- kérdezte Leli.

- Szia. Engem Patásnak hívnak?. Téged?- kérdezte az őzike.

- Leli a nevem. Egy állatkertből jöttem. A bagoly mondta, hogy ne kóboroljak el és menjek vissza a mamámhoz, csak egyedül nem találok vissza. Segítenél nekem?

- Eljöttél ide és nem találsz vissza?- kérdezte Patás.- honnan jöttél, messziről?

- Az állatkertben lakom, az erdő mellett van. - mondta Leli. - az erdő tényleg veszélyes. - tette hozzá. - ha nem találkoztam volna veled, most bajban lennék, meg is támadhattak volna a vadállatok.

- Ne is folytasd. értelek téged. majd én segítek neked visszajutni.....csak tudnám merre is....á..meg is van...gyere kövess engem. Patás mindenben segítségedre van!

Leli követte az elszánt őzgidát. Mentek jobbra- balra, kerültek- fordultak mire sikerült megtalálniuk az állatkertet. A fények vezették a gidát jó irányba.

- Hú Leli ez hosszú út volt, látod be is sötétedett. siess vissza a mamádhoz. én is sietek haza. - monda búcsúzóul Patás.

- Köszönöm, hogy elkísértél- mondta Leli és már szaladt is a mamájához, aki már nagyon várta őt. szerencsére a kapu nyitva maradt így be tudott menni, a gondozó és épp akkor ment be hozzájuk, aki most már jól bezárt a kaput, nehogy még egyszer elkóborolhasson a kíváncsi kis elefánt.