Már megint ugyanaz. Ismétli önmagát a cselekvés. Újra és újra. Ismerős érzés, amikor valamit már megint ugyanúgy teszünk, gondolunk, érzünk. Igaz?

Észreveszitek, ha valami már túl megy a normálon, az elfogadhatón, a korláton?

Az a meglátásom, hogy sajnos nem. Nagyon sokan vagyunk ezzel így. Tesszük a dolgunkat, tervezünk, alkotunk, létrehozunk, élünk. Sokszor észre sem vesszük, hogy cselekedeteink, gondololataink irányítása alá kerülünk, vagy mások akaratának hódolunk. Mennyi minden van a világban, hétköznapi tevékenységeink, rutinok, amik már túlnőttek rajtunk, messze nem arról szólnak, amiről szólniuk kellene. A már megint le kell ülni a géphez, hogy ott töltsem az időt, vagy csak még egy csésze kávé, vagy majd holnap foglalkozok vele, és nem most.

Megváltoztathatjuk? Igen.

Mégpedig úgy, hogy időt szabunk a cselekvéseinknek. Nem örökre, csak addig amíg át nem írjuk a gondolatainkat irányító lemez tartalmát és annak hosszát.  Ez pedig gyakorlással jár. Annak a gyakorlásával, hogy mik azok a dolgok, amiket elhanyagolunk, kik azok a személyek, mik azok az események, vagy tevékenységek és már tudni fogjuk, mire kell nagyobb hangsúlyt fordítani. Vannak dolgok, gondolatok amiket könnyű átírni, és vannak amik már nehézségekbe ütköznek. Ilyenkor szoktunk szorongani, vagy rágódni, agyalni és a végén hanyagolni.

Amikor elindulunk az úton előre megyünk, előttünk pedig van egy cél. De amikor meglátunk egy ösvényt, vagy akár többet és nem megyünk arra az irányba, akkor akadályozzuk az elménk kíváncsiságát, újra való rálátását, megismerését, kipróbálását, megtapasztalását. Ha viszont elindulunk az ösvényen és megyünk arra amerre visz, ami szintén újabb utakat nyit, a lehetőségek pedig mindig adottak lesznek, ahogyan az is meddig megyünk ezeken az ösvényeken és mikor fordulunk vissza. Mert ahogy előre, úgy visszafele is mehetünk rajtuk. Viszont az a nem mindegy, hogy hanyagyjára térünk vissza a jól megszokott úthoz, és hagyjuk figyelmen kívül a lehetőségek ösvényeit. Ez a gyakorlás, a próbálkozás, a szárnyalás, a lehetőségek kipróbálása, a megengedés, a cselekvés, és a kényszer már nincs többé, mert tudjuk, hogy nem csak egy helyben állhatunk, hanem ezer és egy irányt választhatunk, amin haladhatunk akadályok és szorongások nélkül.