Hópihe és a hópelyhek

Melia N. Mowel

Hópihe és a hópelyhek

Volt egyszer egy fehér hattyú, aki nagyon várta már a telet. Ezt a hattyút Hópihének hívták. Egy napon újrakeltek és hosszú utat tettek meg, még el nem értek egy folyóhoz, ahol leszálltak és boldogan úsztak a folyó vizén. A víz már hideg volt, fagyos volt itt-ott a teteje, hamarosan hó fog esni. Hópihe már nagyon várta a hóesést.

Eljött a reggel, Hópihe felébredt és úszott a többiekkel a folyó vizén, mikor valami ráhullott a magasból. felnézett és apró hópelyheket pillantott meg, amint csillogva szálltak a szárnyaira és a csőrére. Megrázta magát, majd a szárnyait is többször és a hópihék mint porfelhő szálltak le róla a víz felszínére.

- Tetszik a hó Pihe?- kérdezte a barátja tőle.

- Ez hideg volt. még a csőröm is remeg tőle. - mondta Pihe.

- Fogjuk meg őket!- mondta Selymeske.

- De Selyem, hisz a hópelyhet nem lehet megfogni.- válaszolta Pihe.

- Igaz.- mondta Selymeske csalódottan. - akkor mit játszunk?-kérdezte ismét.

- Már tudom!- vágta rá Pihe. - a szárnyainkkal csapkodva gyűjtsük össze a hópelyheket és készítsünk egy hóembert!

- De jó. Gyertek ide mindenki. most hóembert fogunk készíteni a tó befagyott vizén.

A hattyúk pedig mind odagyűltek és már legyeztek is a szárnyaikkal, a hópelyhek pedig mind egy kupacba gyűltek össze és már készült is a hóember. A csőreikkel ügyesen összetapasztották a havat, a szárnyaikkal meg elsimították, hogy kör forma legyen.

- Kész is lettünk.-mondták boldogan.

- Gyerekek nagyon szép hóembert készítettetek- mondták a felnőttek rápillantva a hóemberre.

A hóember pedig állt a tó befagyott jegén, a hattyúk pedig tovább úsztak a folyón, visszanézve a remekműre, majd szárnycsapások közepette felreppentek a magasba. Egyszer még visszatértek nagy kört tettek a hóember körül és már repültek is tovább a messzeségbe.