Honnan jönnek a félelmeink?

A félelmeink a mindennap megélt események negatív hatására jönnek létre. Hogyha olyan dolgokat élünk meg amiket nem szeretnénk, amiktől félünk, amitől tartunk, amit rossznak gondolunk, vagy rossz érzést kelt bennünk. Hogyha álmodunk, akkor ezeket általában rémálom formájában éljük meg. Ilyenkor az álmaink nagyon aktívak, többnyire hogyha rosszat álmodunk, azok az álmaink sokkal tovább benne maradnak a tudatalattinkban, mint a jó álmok.

Miért van ez így?

Amit napközben megélünk, azt tudatalattink elraktározza. De mikor álmodunk és rémálmaink vannak, akkor a félelmeinket vetítjük ki, és a félelmeinket azért vetítjük ki álmainkban, hogy azzal dolgunk van, azzal tenni kell valamit. Igenis emlékszünk a rémálmainkra amikor felébredünk, csak szeretjük a szőnyeg alá seperni, nem beszélni róla, nem kimondani, és itt a kulcs hozzá. Tehát hogyha szeretnénk megszabadulni a rossz érzésektől bennünk, a gondolatainktól, a rémálmainktól akkor ezeket érdemes ezekről írni egy füzetet, beleírni amit megálmodtunk és elgondolni, hogy milyen formában tudnánk mi ezen változtatni. Vajon mi ami ezt kiváltotta, milyen előző napi esemény, vagy akár hónapokkal, évekkel ezelőtti események. Igenis erről tudni kell beszélni, ki kell mondani, mert így írhatjuk át a sorskönyvünket, a rémálmainkat. Ha ezeket sikerül átírni, sikerül magunkból kibeszélni, kiírni, akkor megszabadulunk egy tehertől. Erre jó a tükör. A tükörpélda. Nemcsak az történik, hogy reggel felkelünk, belenézünk a tükörbe, elkészülünk, indulunk a dolgunkra, hanem időt szánni rá, perceket, nem kel sok időt, csak pár percet, és beszéljünk önmagunkhoz, kérdezzük meg, hogy érezzük magunkat, hogy aludtunk, mit szeretnénk a mai naptól, a holnaptól, a tegnapunk milyen érzéseket váltott ki bennünk, mert, hogyha ezeket a dolgokat csak lenyeljük és nem mondjuk ki, nem beszéljük meg, akkor ezek gyűlnek- gyűlnek. Belőlük lesznek a félelmeink, szorongásaink. Merjük felvállalni az érzéseinket, gondolatainkat. Tegyünk magunkért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.