Homályos égbolt

Teltek az órák, még mindig nem csitult a hang a fejében. Újra és újra hallotta a múlt történéseit, mintha egy film ismétlődött volna az emlékezetében. Hogyan enyhíthetne ezen, és csak figyelt kifelé az ablakon. Egy szót sem szólt. Csak figyelte, ahogy veszi a levegőt, ahogy ver a szíve. Sok megválaszolatlan kérdés kavargott a fejében akkor. Érezte nem bírja tovább, meg akarta szüntetni, valamit tennie kell. Az ablak nyitva volt, így hát bezárni készült. A harag nagy volt benne, ezért erejéből fakadóan nagy lendülettel csapta be az ablakot, annyira, hogy szilánkokra törve zúdúlt a kert felé a sok üvegszilánk. Apró darabokra tört. Jó is lett volna ha a hang a fejéből is így egy pillanat alatt eltünhetett volna. Mint egy rossz démon, aki urrá lett a fejében, írányitotta volna a gondolatait. Tudta nincs jó helyen. Mennie kell.

A nap reggel ragyogóan sütött. Egy térképett figyelt szorgalmasan. Több lehetőség is adódott akkor. Várt türelmesen. Az életének már számos része apró szilánkokra tört, csak az emlékek maradtak meg róluk, így nem is volt számára nehéz meghozni egy újabb döntést, azért, hogy jobb legyen az élete, mert remélte, hogy a változás, majd mindent megjavít, újraír, egy szebb és jobb világ várja majd.

Izgatott lett, hisz elérkezett az utazás napja. Már az állomáson várakozott. A vonatot látta érkezni a távolból. Boldogság érzet fogta el. Egy újabb utazás vette kezdetét, egy újabb állomás várta, új lehetőségekkel, egy új élettel. Álmodozásba kezdett, elragadták az érzelmek. A szálláshely, ahol megszállhatott pár hónapra, maga volt a mennyország számára. Akkor még nem sejtette, hogy ez az idill, hamarosan véget ér. Miért gondolta annak? Mert tiszta volt, felújított kis ház, szép zöld udvarral. Nem voltak ott állatok, egy nagy fa állt az udvar közepén. A kerítésnél bokrok sorakoztak. A fehér falak nyugalmat árasztottak, a nagy ablakokon beszűrődő fény ragyogta be a nagy tereket. Úgy érezte ez az ő birodalma, amire nagyon kellett vigyáznia, hiszen csak kölcsönbe lett adva. Másé volt. Újabb izgalmak vártak rá, hisz munkás napok vették kezdetét. Szeptember volt. A fákról lehulló falevelet jelezték hűvösebb napok jönnek. Az új környezetben minden új volt. Megjegyezni az útvonalakat, embereket, helyeket, épületeket, buszjáratokat. Gyalog is lehetett menni, de az több, mint egy órás út volt. Reggelente buszra szállva indult de mikor vége lett a napnak gyalog indult a szállása felé. Mennyi új inger. Új arcok, új emberek, újabb nevek, napi tevékenységek, izgalmak várták.

Úgy gondolta, hogy itt könnyebb lesz, mert ismerős a terep számára. Szerencsére könnyen alkalmazkodott, empatikus volt és kicsit önzetlen is. De hisz nőből volt. Próbált minden feladatot elvégezni a lehető legügyesebben. Gyerekek között nem volt nehéz. Nem is volt egyedül, többen voltak akik ugyanazt a feladatot végezték, mint ő. Az egyedüli gond az volt, hogy mindenki jobb akart lenni a másiknál. Mintha egy verseny vette volna kezdetét a bent maradásért, az elismerésért. Az új ingereknek köszönhetően új gondolatok lettek a fejében, amitől úgy érezte, hogy egy álma válik valóra. Mert azt csinálhatta, amit szeretett volna. Mintha az élet meghallgatta volna óhaját és a jó irányba terelte volna. Ez a sors furcsa játéka.

Hamar fellobbant a szerelem lángra, a vágyé, a reményé, a várakozásé. De mind hiába. Titkon remélte csak, hátha most megvalósul rég dédelgetett álma, párt talál, férjhez megy, családja lesz. Persze tudta, ez nem lesz meg hamar. Bizakodó volt, aki hitt az álmainak, vágyainak, a lehetőségnek, hiszen akkor ott az volt csak a számára. A hosszas beszélgetések a vágyott férfival egy hónap múltán megszakadtak, de egy újabb hónap múltán ismét beszélhettek. Így teltek a hetek, hónapok. Még a flört jelei is jelen voltak közte és közte.

1.fejezet

4.rész

Mások is látták ezt. Persze lehet mások tudták, amit ő nem, hogy csak játszik vele, mert a megszokott monoton életforma mellett a nő látványa valami egészen más volt, valami újé, egy lehetőségé. A bátortalanság és hamis illúziók okozta gondolatok miatt, amit mások próbáltak tudtára adni okozta azt, hogy rossz irányba kezdett haladni az elején jól induló kapcsolat szikrája. Pedig a nőnek nem volt senkije, csak már nagyon szeretett volna ő is hasonlóképp élni, mint azok a nők, akiknek már megadatott az életben a pár találás, a randizás, az együttélés jó és szürke mindennapjai. Sok csalódás volt már mögötte, sok könnycseppet hullatott már férfiak miatt, akik lehet meg se érdemelték azokat a könnycseppeket, mégis sorra falakba ütközött és ő maradt magányos, egyedül. A húszas éveinek végét járta, már nagyon vágyott gyerek után is. Tudta mindent egyszerre nem kaphat meg. Mindennek megvan a maga ideje, ahogy az meg van írva. Hitt a gondolatnak. Volt öröm az életében más is akkor, hiszen háza lett szép nagy kerttel. A látvány nagyon elvarázsolta, igaz nem sok szép volt akkor benne, mert a sok lehullott falevél borította az udvart, a kertben szőlősorok sorakoztak, rózsabokrok virágoztak. Egy hatalmas diófa volt a ház mellett, gyökerei szerte ágaztak, még a ház alá is benyúltak. Hatalmas lombkoronája beborította az egész udvart, a háztetőt is átölelte. Árnyékos volt, csak a kertet érte a nap sugarai minden órában. Ott csak néhány gyümölcsfa adott némi árnyékot. Mennyi elgondolás és ötlet kavargott a nő fejében akkor. A lehetőségeké.

Jött is hamarosan egy lehetőség, annak a lehetősége, hogy melyik döntése lesz a helyes és melyik nem. Ezt nem tudhatta előre, de a kíváncsiság hajtotta, hitt benne, hogy most nem hagyják cserben a megérzései. Egy reggelen egy ötlettel állt elé a férfi, azzal, hogy az autójával viszi be másnap a munkába. Itt elgondolkodott a hölgy, vajon ez mit hoz a holnapot tekintve a számára, lehet szorosabb lesz a kötelék köztük, de az is lehet, hogy más szemében akar e-képp tetszelegni, hogy másnál féltékenység kerekedjen és ismét fellobbanjon a szikra köztük. Ez a gondolat igencsak ijesztő volt a nő számára, mert nem akarta elhinni, hogy lehet egy másik nő az életében. Akkor sok mindent hallott innen-onnan, hogy van neki más, de lehet csak élettárs, máshonnan azt, hogy egy barát. Most már tényleg nem tudta mit is higgyen, lehet semmi sem volt igaz abból amiket hallott. Lehet minden. De akkor sem adta fel. A napok teltek párszor együtt mentek a munkába, de semmi több nem lett. Szinte már távolodott tőle a vágyott férfi, amit nem értett a nő, hogy miért. Azt gondolta ő ronthatott el valamit, lehet nem volt elég egyértelmű a szándéka és nem azt értelmezte a férfi, amit ő szeretett volna.

2.fejezet

2. rész

Csak a miértek gyűljek a fejében, a kérdések sokasága és a kétségbeesésé, mi van, ha elveszíti és nem lesz az övé. Ismét csak a napok teltek. A férfit nem látta napokig. Másokban próbált kapaszkodót találni, hátha csak ő gondolja rosszul és semmi sincs elveszve. Lehet rosszul tesz valamit, netán nem jól végzi a munkáját, vagy mi lehet a gond vele. Persze válaszok továbbra sem jöttek. Átvágnák a fejét, megjátszás lenne az egész, vagy félrevezették volna? Egyik nap azt a választ kapta, hogy megnézik a házát, hogy felmérjék a felújítása mennyibe is lenne. Ennek megörült a nő, mert hitte, hogy akkor van folytatás. El is mentek, meg nézték, mondtak egy árat, majd azt, bármi van, szóljon és mennek segíteni. Akkor nem gondolta, hogy ebből semmi sem lesz. Mert nem lett. A napok mentek. Elérkezett a nyár. A munkának vége lett. A nő tett egy próbát, hátha most igaza lesz, üzent a munkásnak, aki nemvárt képp reagált. Nem ér rá. Ez szíven szúrta, hisz peregtek a fejében az események. Ingázott a válaszok között, kinek is lehet igaza, mi is lehet a háttérben, fontos-e ő egyáltalán egy hangyányit is, avagy sem. A nyárnak lassan vége lett, ismét láthatta a férfit. Remélve, hogy ő is úgy gondolja, ahogyan a nő. Az eltávolodás továbbra is megmaradt a férfi részéről. Ismét alig látta. Nem is beszélgettek. Betelt a pohár. Nem áldozza fel magát még egy év kedvéért, azért, hogy így bánjanak vele, hogy megalázzák a méltóságában és az érzéseiben. Befejezte az ottani munkáját.

Nem gondolkodott rajta. Megtette, persze azt remélte még, hogy utána megy a férfi és nem hagyja magára. A további hónapokban sokat gondolt a nő rá, várta, hátha elmegy hozzá, vagy a munkahely hívja vissza majd. Nem lett így. Egyedül töltött napjai alatt munkások lettek figyelmesek rá. Nem messze az otthonától dolgoztak egy házon. A nőt nagyon kezdte zavarni, hogy róla beszélnek, arról miért költözött oda és miért tart szárnyasokat. Az irigység vagy a gőg beszélt volna belőlük. A szomszédok kezdtek egymásközt suttogni a nőről. Egyszer a férfi nevét is hallotta, hogy mondták. Nem értette mi ez az egész. Vajon ők lennének a háttérben, és tényleg igaza lett. A munkatársai beszéltek a nőről a szomszédoknak. Kezdte úgy érezni, hogy nem közéjük való, hogy a jó döntés hirtelen rossz érzést váltott ki belőle. A félelemét. Próbált nem figyelni a körülötte zajló beszélgetésekre. Persze nagyon bántotta a dolog.

2.fejezet

4.rész

Hozzá senki se járt. A szülei mentek hozzá minden hónapban, ők segítettek neki a ház körül. A férfi, mintha köddé vált volna. Azt hallotta, hogy beszélték egymásközt a munkások, melyikőjüket is választja, kinek lesz a felesége. Azt is, hogy oda fog költözni hozzá a férfi, de csak a napok mentek tovább, majd ezekből évek lettek. Már három éve ennek a történésnek a nő életében. Szinte már feledésbe merült. Próbált nem gondolni rá, de valahol mégis vágyott rá, hátha egyszer viszont látja és nem egy hamis illúziót kerget tovább. Tudta lépnie kell tovább, új emberek felé, mert csak így fog tudni továbbhaladni és nem miatta rágódni. Lesznek mások, új emberek, akik majd betöltik ezt az űrt az életében, még ha nehezen is megy az elengedés. Tudta változtatni kell. Nem keresik a társaságát, ő sem az övékét. Senkiét, aki neki rosszat akar.

3.fejezet

1.rész

Mintha az égiek meghallották volna kérését, jött is egy lehetőség az életében a holnapokat illetően. Egy papírt küldött el vizsgálatra és erre jött válasz egy évre rá, aminek megörült, mert fény derül néhány régóta lappangó dologra az életével, a személyiségével kapcsolatban. A vizsgálat négy részből állt, első volt, hogy papírokat kellett kitöltenie és elküldenie, majd behívták és személyes interjú volt vele és hozzátartozóival, majd egy játékos feladatot kellett megoldania és ebből lett meg egy félév után az eredmény. Hangulatjavítót kapott a depressziójára, évente kontroll vizsgálat és pszichiátriai megfigyelés. Az élete mintha teljesen más irányt vett volna. Már nem a régi megszokott életét élte, hanem egy teljesen új oldalról megközelített életet, amit persze rajta kívül még sokan mások élnek, de számára ez egyenlő volt a változással. Változások eddig is voltak az életében, szinte minden negyedig éven történt valami új. Megszokni nem tudta, csak elfogadni, ez van. Nem értette miért, persze voltak elgondolásai, mégis négyévente új lappal indított, újból, mégis az előző éveket folytatva teltek a mindennapok. Azt tudta, hogy a depressziójához mindez nagyon közre játszott, mint ahogy a családtagok elvesztése is, a miértek, a barátai eltávolodása, a felnőttkorba lépés nehézségei, a párkeresés kudarcai mind kísérői lettek. Tudta ezeket el kell engednie, ezért segítséget keresett, amit talált is a kineziológiában.

3.fejezet

2.rész

Egy éve már, hogy az önismeret útjára lépett, aminek köszönhetően sok mindenre fény derült, mintha minden a helyére került volna, és nem maradtak megválaszolatlan kérdések a fejében. Ahogyan emberek sem, olyanok, akik érdektelenek, nem érdeklődőek és nem barátok, azoknak nincs többé helye az életében, sem az internet világában. Tudta, hogy az emberek úgyis jönnek, mennek. Egyik nap még vannak, másnap nincsenek. Ez van. Egy új lehetőség is adódott a munka világában, amit el is vállalt. Jobb volt, mint otthon ülni, persze elfoglalta magát, a kerttel, a házimunkával, az állattartással, meg a könyv írással. Ezek voltak azok a dolgok, amik még ha egyedül is, de bevállalta, persze a szülei segítették amennyire tudták. Most rajta a sor, hogy viszonozza mindazt a sokat amit kapott tőlük. Tőlük és nem másoktól. Az emberek valahogy kimaradtak az életének ezen szakaszából valamiért, de erre a választ is megkapta, az önismeret által. Az idejét jól kihasználva vált íróvá a hónapok alatt, pedig még nincs kész könyve, amit kézbe vehet, de reméli egyszer ez is elérkezik, ahogy az is, hogy családja lesz és már lesz holnapja, amivel foglalkoznia kellesz. Persze a lehetőségek az ajtajában kopogtattak.

3.fejezet

3.rész

Már az elején megszerette a változást az életében. Határozottabb és kiegyensúlyozottabb lett általa, már nem érezte úgy, hogy olyan lenne, mint korábban volt. Már nem volt az a hiszékeny, befolyásolható, manipulálható lány, már nem. Többé nem. Ez járt a fejében, amikor megszólalt a kapucsengő. Nem várt vendégeket, ezért nem gondolta, hogy mivel is fog szembesülni vagy kikkel. Amint a kapuhoz ért látta, hogy két alak áll vele szemben. Rögtön felismerte őket, nem mások voltak, mint régi jó barátai. Meglátogatták őt, annyi év után megint találkoztak. Kedves emlékek voltak ezek, amikről most szó esett a találkozó alkalmával. Egy csésze tea mellett beszélték át az estig tartó emlékeket, történéseket. Boldog percek voltak. A találka végéhez ért. A két vendég egy címet hagyott a nőnek, amin keresztül elérhette őket, majd távoztak, de megígérték, hogy még viszont fogja látni őket. Nem is olyan sokára. Egy meghívást kapott egy vacsorára, ahol ők is ott lesznek. Ez nem akármilyen vacsora volt, hanem az Írókör által szervezett mesterek és professzorok találkozója volt. Rangos esemény volt, amire csak pár évente van meghívás. Már tudta is, hogy melyik ruhájába megy majd, még a legújabb könyvének a másolatát is előkészítette, ezt viszi majd magával. Reméli, hogy most eljut az írása olyan kezekbe, ami után a neve örökre beíródik a nagy sikerű írók nevei mellé.