Hierarchikus rendszer vagy a sorrend a létra fokain. Fent a legtetején, mindenki felett, vagy a legalján, a kettő között vagy? Mi határozza meg hol lesz a helyünk, egyáltalán változtathatunk-e a sorrenden?

A hierarchikus rendszer nemmás, mint a túlélési ösztönünk egyik formája. Ahogy az állatvilágban is van egy vezető, uralkodó, úgy az embereknél is kialakult. Ő az első, az ő szava dönt, ő a megmondó, a legidősebb, a bölcs. Ö helyezkedik el a legmagasabb szinten, aki mindenre és mindenkire rálát, őt követik a köztesek, akik a két véglet között helyezkednek el, a középkorúak, akik szintén a pulpitusra törekszenek. A leg személy szavát követik, ő rá hallgatnak, őt kérdezik, ő hozzá hasonulnak. A leglentebb, a végén helyezkednek el az utolsók, az újak, a fiatalok. ők a hátszél, a mindenki mögött álló, a szinte figyelembe se vett egyének, a parancs teljesítők, a behódolók, a szolgák, a gyerekek. Ez a rendszer pedig már a múlt században is így volt, és így öröklődött tovább. 

Minek köszönhető vajon, hogy ez a rendszerforma létrejött, mi volt ennek az el indítója, miért ez lett a sorrend, és mért fogadták el ezt így?

Múltszázadunk küszöbén, amikor még írás és olvasás tudatlanok voltak az emberek, valahogy irányítani, vezetni kellett őket. Erre akárki nem vállalkozhatott, csak a legerősebb, a legnagyobb, a legidősebb. Elkezdődött a rangsorolás. A gyerekek és anyák otthon maradtak. A középkorúaké volt a kertművelés, állattartás. A legidősebbek, a legerősebbek, a legidősebb testvér pedig vadászni ment, ők szerezték az élelmet, ő tartotta életben a rangsor többi tagját. 

Később amikor már írni és olvasni tudtak az emberek,  már nem csak a családban jelent meg a rendszer, de a különféle munkásosztályon belül is. A legtöbbet tudó, a bölcs volt az, aki uralkodott, ő vezette a népét, ő szállt szembe a veszéllyel, ő figyelte a népének sorsát, ő osztotta ki a feladatokat, ő felet a vagyonért. Az uralkodónak volt a legtöbb vagyona, a katonáknak, dolgozóknak a fele, a parasztrétegnek, az írni és olvasni nem tudóknak pedig a legkevesebb. 

Miért fogadták el így a rangsort? Miért nem változtatták meg?

Törvénybe foglalták, a hatalom, az irányítás pedig az uralkodó kezében volt, a döntés joga is nála volt. Aki pedig ellenszegült azt megölték, vagyis félelemben tartották a népet. A félelem pedig engedelmességet követelt és hallgatást. Az elnyomás, az irányítás pedig alázatosságot és behódolást váltott ki. A hatalommal járó elnyomás és félelemkeltés akkora hatalomra tett szert, hogy még a munka világába is beférkőzött. A főnök volt az irányító, a legtetején, alatta a beosztottak, a legalján a gyerekek, a takarítók. A vágy arra, hogy uralkodhassunk pedig nagy volt, annyira, hogy a mai világban már a gyerekek játékában is felismerhető a rangsorolás eszköze. De nem csak az életben a virtuális világ is hordozza magával a rangsort, egy egy csoport szabályzata, a hírfolyamok, a manipulációra törekvés, az irányítás és a kényszerítés eszközével. 

A változtatás eszköze pedig a gondolkodásmódunkban rejlik. Ez a kulcs ahhoz, hogy változás történjen, és akarat, összefogás, és hit. Ezekkel együtt érhető el a dolgok megváltoztatása. Ezek hiányában csak még lejjebb kerülünk a lejtőn, még több formában jelenik meg a hierarchia, a manipuláció és az irányítás, a befolyásolhatóság.