Hangya és Katica

Élt egyszer egy hangya, aki nagyon szeretett a szabadidejében festeni. Egyszer egy nap kigondolta, hogy keres valamit, amit lefesthet. Eddig csak a növényeket találta érdekesnek, de unalmassá vált a sok zöld szín a vásznon, ezért kitalálta, hogy most másik színnel fog festeni, a pirossal. Ezért útnak is eredt és figyelte a tájat, lesz-e valami, ami megtetszik neki. Látott egy piros virágot, meg egy piros kavicsot. Ezek nem tetszettek neki, ezért tovább nézelődött, mire megakadt a szeme egy mozgó valamin. Egy katica volt az. Piros hátú, fekete pettyes bogár, aki éppen mászott a fűszálon felfelé, majd megállt a tetején, szárnyait szétterítette és sütkérezett a nap sugarai pedig megcsillogtatták a szárnyait. Olyan szép volt, hogy hangya elhatározta őt fogja lefesteni. Már ment is vissza a festőállványáért, meg egy lapért és már készítette is a képet. 

- Mit készítesz?- kérdezte katica. 

- Festek egy képet. Téged festelek rá piros festékkel.- válaszolta a hangya.

-Megnézhetem a képet?- kérdezte katica.

- Várd meg még elkészítem. - mondta a hangya.

A katica várakozott a hangya pedig ügyes ecsetvonásokkal festette katicát hol a piros, hol a fekete szin váltotta egymást. 

- Kész is lett!- mondta  a hangya örvendezve.

Katica lesétált a fűszálon és megpillantotta magát a képen.

- Ez csoda szép lett!- örvendezett katica.

- Köszönöm, hogy megengedted, hogy lefesselek. - mondta hangya boldogan a kép láttán.

- Örülök, hogy segíthettem neked. - válaszolta katica és felröppent, hogy elújságolja a barátainak a történteket.

Hangya kezében a rajzzal sietett vissza a többiekhez, hogy megmutathassa a képet, amit kitett a falra, hogy mindig emlékezzen erre a napra.