Gyűjtögetés, kényszer, honnan vegyük észre ha már sok?

A gyűjtögetés sok emberre jellemző. Megvesszük, kapunk, odaadunk, cserélünk dolgokat, tárgyakat amik fontosak lesznek nekünk. A sok tárgy ami csak gyűlik, porosodik, dobozokban áll, nézzük őket és nem válunk meg tőlük, vagyis érzelmileg kötődünk hozzájuk. Sokan bevásárláskor, kirakatban látott dolgokat megveszik. Nem is gondol bele, hogy lehet nem is fontos, mert már van olyan, ahhoz hasonló.

Miért ragaszkodunk hozzá, miért gyűjtögetünk annyira?

Nem adják el, mert ismerőstől kapta, barátjától, kötődik valakihez, emlékekhez, emberekhez. El kell, hogy jöjjön az a gondolat, hogy már sok van belőle és túl kell adni rajta. Ha már beleesünk a kényszer fogalmába, akkor körültekintőnek kell lenni, mi az ami fontos, mi az ami már ócska, régi, haszontalan és megválunk tőle, akár napok, akár hetek alatt, de ne évek teljenek el azzal, hogy nem válunk meg tőlük. Lehet olyan embereknek adni, akiknek szüksége van rá, vagy boltoknak, árusoknak odaadni. Ha hanyagoljuk, nem fogunk megválni tőlük, nem válogatunk, nem szelektálunk, eluralkodnak a dolgok az életünkben, már nem lesz hely, ahova tehetnénk azokat, az energiánkat veszik el tőlünk, szorongani fogunk, netán mániákussá is válunk ettől. Jobb ha időben szakítunk ezzel a vágyunkkal, mielőtt kényszeressé válna, mert csak harmóniában így tudunk maradni, ha nem hatalmasodik el a káosz az életünkben.