Esti RELAX

2020.09.29

Téged mi kapcsol ki? Mitől leszel nyugodt ebben a pörgő világban?

Engem a Csönd. Miért? Mert hallom a lélegzetem, a szívverésemet, a környezetemet, a nyugalmat, a békét és a teret. A teret ami olyan hatalmas mint a világűr. Végtelen, mint megannyi csillag az égbolton. Ez szabadság. Lelki szabadság. Nyugalom.

Valami szuszog. Mi az, mi az ami ilyen hangot ad? A kutyám. A drága kutyám a kanapémon. Azt várja, hogy játszhasson velem. Esti játék. Imádja. Végre van idő rá is. Ettől nagyon boldog lesz. Én is. Vele együtt örülök. Ő megkeresi a labdáját a kosarából és már hozza is, hogy eldobjam. Fáradhatatlan. Farkát csóválja. Már liheg. Megpihen és már megy is a játék tovább. Visszateszem a kosárba a labdát. Vége. Ő tudomásul veszi és elfekszik a helyén. Fúj egyet, majd ásít egy hatalmasat és nyugodtan fekszik. Csukódik a szeme. Már alszik is. Mély lélegzet vételei hallatszanak. Ez is nyugtató.

Én nézem a csillagokat az égen. Hatalmas az égbolt. Hallom a tücskök ciripelését. Furcsa jószágok, hogy éjjel mernek előjönni zenélve a nagyközönségnek. Nyugalom van. Béke. Körbenézek. Sehol senki. A lélek most szabadon szárnyalhat, szabadon a gondolatokkal együtt.

Ti miről gondolkodtok ilyenkor? Vagy csak merengtek?

A sötét olyan ijesztő máskor meg varázslatos is egyben. Hallgat, nem szól, mégis beszél, mondja, hogy most ő is pihen, mint megfáradt vándor a hosszú út után. Megterít csillagos abroszán egy-két gyertyát gyújt. Jóllakik és behúzza a függönyt az égbolt ablakán.

A csillagok mint ezernyi apró bogár sorakozik mindenhol most ők az őr. Feladatuk fontos, hisz világítanak, hogy az akkor bolyongó lényeknek utat mutassanak. De tréfásak ám...alakzatokba sorakoznak...felismered őket? Sok van! ....Rengetegszer láttam a göncöl szekeret, a fias tyúkot, a kis medvét...ti is látjátok őket???

A színdarabnak lassan vége, az ég világosodik. a hajnali vándorok útra kelnek lámpájukkal a kezükben. Világítanak. A csillagok tudják ezt és elindulnak a hosszú útra, hogy az útvégén ismét ragyoghassanak.