Elhagyatottak éjjele

Elérkezett a december. A hónap ami a szeretetről, az ajándékozásról, az együtt töltött időről szól. Sokak számára az ünnep az együtt töltött pillanatokról, órákról, boldog emlékekről szól. Vannak sokan akiknek nem.

sokan, akik magányosan, egyedül töltik az ünnepeket szeretteik nélkül, egyedül. Nekik másról szól az ünnep. Igazából számukra nem létezik a karácsony. Azok az árvák, azok az elhagyatott emberek, akik nem tehették meg az életben azt, hogy családban nevelkedjenek, valamint szeretetben, szerettei körében töltsék az ünnepeket. Az ember sokszor megfeledkezik róluk. Hiszen ők is köztünk vannak. Ugyanúgy emberek ők is, ahogy mi. Az ő szivükben ilyenkor nem a boldogság érzése van, hanem a szomorúság érzése. Az ember nem mindig gondol rájuk, hogy milyen is lehet vajon más cipőben járni, vajon mit gondolnak azok a gyerekek, az elhagyatottak, az árvák az ünnepről. Vajon nekik mit jelent? A sok levél, amit a jézuskához küldenek sokszor válasz nélkül érkezik. Sokszor csak az álmaikban létezik az a világ, amit ők szeretnének. A mindennap embere pedig ebből kimarad. Boldog, hiszem ő a család körében tölti az ünnepeket, tekikntetek veszik körbe az asztalnál, nem gondol a magányra. Vajon lesz szebb a holnap? Vajon lesz szebb az újjév? Lesz egy szerető családom? Milyen lesz a holnapom? Vajon én is velük tölthetem a következő karácsonyt? Ilyen gondolatokkal térnek az árvák nyugovóra. Hiába jön el az újjabb reggel,az álmuk nem válik valóra. Kevés szerencsés akad közülük, akiknek az álma valóra válik. A szeretet az egyedüli ami önzetlen, kérés nélküli. Ha ez teljesül akkor sok minden teljesül, mert akkor nem érezzük, hogy egyedül vagyunk. Szeressük a másik embert, akár családtag vagy ismerős, idegen, akit az utcán lát, egy kedves mosoly, egy kedves szó jusson el hozzájuk. Sokaknak csak ennyi adatik a jóból a szürke mindennapokban, ami egy kis reménysugrat ad a holnap tekintetében nekik.