Csodakacaj két nyáron át

1. rész

Kik is ők?

Két testvér élt abban a csodavilágban, ami mindennap újabb titkot rejtett, az idő lassan telt, a nevetés, a jókedv és a játék volt az, ami nevetéssel és boldogsággal töltötte meg a mindennapok hangulatát. Csodaharmat és Csodavillő, a két lányka volt az, akikkel együtt töltöttük el a mindennapokat, a tavaszt, a nyárt, az őszt, a télt. Harmat 3 éves, Villő 1 éves volt akkoriban. Ez mind 2002-ben kezdődött.

Új szomszédaink lettek a nyáron, és nagy meglepetésemre egy fiatal család költözött a szemben lévő házba. Két kisgyerek is érkezett velük. Már aznap megismerkedtünk velük. Nagyon kedvesek voltak. A gyerkőcök pedig fantasztikusak. Már a nevük is különleges volt. Gyöngy Harmat vörös hajú, hófehér bőrű, Imola Villő pedig sötétbarna hajú, fehér bőrű kis pelenkás volt. Még akkor nem tudott járni, akkor kezdett járni tanulni még csak . Harmat volt a nagy testvér. Ő volt a kedvencem. Nagyon megszerettük egymást. Sok időt töltöttünk együtt, amikor dolguk volt a szüleiknek minket kértek meg, a szembe szomszédokat, hogy felügyeljünk a gyerekekre. Én mentem át hozzájuk, rám voltak bízva. Akkor voltam 12 éves. Persze nem sok időre, csak rövid ideig, de mindennapos rutinná nőtte ki magát. Én szerettem átjárni hozzájuk. Egy idő után, már családtagnak éreztem magam velük.

Mivel teltek napjaink? Azok a gyerekvigyázós percek. Volt, hogy Stefi is otthon maradt és áthívtak játszani a lányokhoz. Volt, hogy az udvaron játszottunk, színes krétával rajzoltunk az aszfaltra, vagy játszottunk az udvaron labdával, vagy bent a házban mesekönyveket lapozgattunk, vagy a játékokkal játszottunk. Harmat nagyon várta minden újabb nap után, hogy átmenjek és velük töltsem az időmet. Persze én is nagyon örültem neki, nagyon tetszett, hogy egy ilyen élethelyzetbe hozott a sors akkor, megismerhettem egy családot, nem csak az embereket, a gyerekeket, de a mindennapjaiknak is a részesévé válhattam ezáltal. Sosem felejtem el ezt a két és fél évet. Azért ennyi idő, mert sajnos elköltöztek, ami persze nagyon szomorú volt, mert nagyon megszerettem őket, és jó volt velük lenni. Jó volt látni, ahogy a gyerekek cseperednek, ahogy Villő is megtanult járni, és már ülhetett a babakocsiban. Harmat persze mindig mondta Melinda, gyere át. Ezzel indult a reggel. Állt a kapujukba és kiabált torka szakadtából. Imádtam. Persze Villő is csatlakozott mire elérte a másfél éves kort. Addig sok minden történt velük. Volt, hogy vendégség volt náluk, nagymamájuk és unokatestvéreik látogatták meg őket. A két lánnyal, Anitával és Kingával is jóban lettem. Kinga majdnem annyi éves volt mint én, Anita idősebb volt, talán 14 éves volt akkor. Ha nem a gyerekekkel, akkor velük töltöttem az időm nagy részét. Persze ilyenkor egész napos szórakozás volt. Hol a Bodrog partra mentünk le, hol a házban voltunk, vagy nálunk voltak. Emlékszem, hogy képeslapokat írtunk egymásnak, amiket este bedobtunk egymás postaládájába és másnap olvastuk el a leveleket. Ők szlovákok voltak, beszéltek magyarul is. Ők is nagyon kedvesek voltak. Így indult ez a különleges utazás.

2.rész

Bazár, zenészek

Emlékszem a szülők nép táncoltak, még két kisgyerek mellett is. Volt, amikor minket is meghívtak, hogy menjünk el velük megnézni a fellépésüket. Jó kis nap volt. Ezen a napon reggel Stefi elkészítette a lányok ruháit, befonta a hajukat, a sajátját is, ami szinte mindig fonva volt, majd együtt elindultunk a Várkertbe, ahol a rendezvény volt. Ott bazár is volt, jó sok látnivalóval. Stefi megengedte, hogy én toljam a babakocsit egy darabon. Jó is volt. Szerencsére Harmat is besegített. Az idő szép volt, szikrázó napsütés volt, ezért árnyékos helyet kerestünk, szerencsére sok fa volt, így könnyű volt egy jó részre bukkanni. Leparkoltunk a babkocsival, Villő kiszállt belőle, Stefi fogta a kezét, majd átadta nekem, mert ő már ment is a színpadhoz a többi fellépőhöz. Mi pedig onnan figyeltük a fa árnyékából az eseményeket, a fellépőket, a tömeget és persze a bazárokat. A fellépés után körbenéztük a bazár adta csecsebecséket, volt sok minden, nyakláncok, tányérok, kosarak, sípok, karkötők, edények. Emlékszem, hogy mi kerámiaedényt választottunk, a gyerekek pedig nyakláncot kaptak, persze egyformát. Én a lányokkal gyermekláncfűből hajdíszt készítettünk, meg karkötőket. Elfoglaltuk magunkat. Láttunk lovasokat, íjászokat, kard vívás bemutatót, lehetett ugrálóvárazni a kicsiknek, volt arcfestés, hinta, és sok- sok fellépő, táncos, énekes és zenész. Teát vittünk magunkkal, szomjoltás gyanánt. Hamar el is fogyott, vízzel töltöttük meg az üres flakonokat, ami már nem volt annyira jó ízű. A nap lassan végéhez ért, mi is indultunk hazafelé. Szépen lassan mentünk, közben átbeszéltük, hogy mi mindent láttunk a gyerkőcökkel, meg persze a fellépés is szép emlék maradt. Perecet vittünk a kezünkben, útközben azt ették a gyerekek hazáig. Megérkeztünk. Stefi a gyerekekkel bement, átöltöztek otthoni ruhába, már majdnem sötétedett, mi is bementünk átöltöztünk, majd átbeszéltük a nap eseményeit. Másnap reggel újabb meglepetéseket tartogatott számunkra. A rendezvény másnap is folytatódott de most másik helyszínen, zenekarok játszottak, azokat mentünk el megnézni együtt. Reggel még időpontot egyeztettünk, hogy mikor is indulunk. A gyerekeket Stefivel öltöztettük, majd mikorra elkészült mindenki, bepakoltuk a táskába az enni- innivalókat, már indulásra készen voltunk. Bezártuk ajtókat, ablakokat és indultunk is. Villő a babakocsiba, én Harmat kezét fogtam, a felnőttek pedig mögöttünk jöttek, persze végig beszélgettek, még oda nem értünk. Már messziről hallani lehetett a zenészeket, volt minden. Sok fellépő volt aznap is. Voltak furulyások, zongora, hegedű, énekesek és táncosok. Sokan voltak aznap is. Sajnos árnyékos rész nem volt, így a napon álltunk, persze kalapban, nehogy napszúrást kapjunk. Itt is voltak árusok, körbe is néztünk mi mindent árulnak. Volt bögre, amire kérhettük a neveink írását és egy figurát hozzá egy állatról, persze gyurmából. Volt még kürtöskalács, forralt bor, amit persze a felnőttek meg is kóstoltak, én is kaptam. Lehetett cukorka karkötőt is kapni, Harmat és Villő olyat kapott, persze megint egyformát. A nap végére meg is ették, elfogyott a karkötő.  Én a fellépők színes ruháit csodáltam, meg persze a zenészeket, ügyesek voltak. Ennek a napnak is a végéhez értünk, indultunk hazafelé.

3. rész

Szlovák rokonsággal

Megérkeztek a rokonok Szlovákiából Sárospatakra. Autóval jöttek. Kinga általános iskolás volt, Anita már középiskolába járt. Emlékszem, kiszállak az autóból, vitték be a csomagokat, amiket hoztak, Kinga kezében pedig a tankönyve volt, hozta magával olvasnivalónak. Persze szlováknyelvű volt, én nem is értettem, pedig mondott nekem szavakat, magyarul is, szlovákul is, valahogy nem ragadtak meg, lehet ha többet hallom, vagy én is megtanulok szlovákul ment volna. Sok időt töltöttem velük, a társaságukban. Sokat meséltek magukról, az iskoláikról, a hobbijaikról, de azokra már nem emlékszem. Sétáltunk az utcánkban, lementünk a Bodrog partra, akkor még volt ott málnabokorfa, onnan gyűjtöttünk málnákat. Lementünk a vízpartra, figyeltük a halakat a vízben, a folyót, a hullámzást. A hatalmas fűzfa ágaiból koszorúkat készítettünk, meg karkötőket. Vittünk belőle Harmatnak is meg Villőnek is egyet-egyet. Akkor még lehetett horgászni, apukám nagy horgász volt, mindig mentem vele horgászatra, persze ő fogta a halakat, én is megpróbáltam, de hamar meguntam a várakozást, inkább a folyóparton sétálgattam. A lányokkal is sokat sétáltunk arrafelé a nyáron, mikor itt voltak. De nemcsak kint, bent is akadt tennivalónk bőven. Mivel is töltsük el az órát, volt a kérdés, de nem is volt kérdés, hiszen feltaláltuk magunkat elég hamar. Emlékszem párnákból készítettünk szőnyeget, azokon ugráltunk, meg dobáltuk egymásnak a párnákat, vagy a földön, vagy a kanapéra fel-le ugrálva hangos nevetés és kacaj közepette. Harmaték is csatlakoztak a játékba. Ha nem párnával, akkor az udvaron készítettük székekből hidat, egymás mellé tettük őket és azokon sétáltuk végig, vagy labdákat gurítottunk át alattuk. Fogócskáztunk, bújócskáztunk és persze sokat nevettünk, jól el is fáradtunk a sok mókázásban. Pont akkorra esett Harmat szülinapja, persze titokban készültek rá a szülei, azért is voltak ott a rokonok is, hoztak tortát, meg ajándékokat, amit persze eldugtak Harmaték elől, nehogy meglássák. A nagy konyhában volt a buli helyszín, fel is díszítettek színes szalagokkal, meg lufikkal, elég hangulatossá vált tőle. Szóltak nekem is, hogy menjek át én is hozzájuk. Mindenki az asztalnál foglalt helyet. Szülinapi dalt énekeltünk, ekkor hozta ölbe Gergely Harmatot, aki nagyon megijedt a sok embertől, hirtelen nem tudta mi történik, de amikor az asztalhoz ült és meglátta a tortát, és már mondák neki, hogy a szülinapját ünnepeljük, akkor már meg is nyugodott. Nem figyelt másra, csak a szép tortájára, meg a micimackós szalvétát nézte. 2 éves lett. Nagyon jó volt részese lenni ennek a napnak, látni a boldogságot a kisgyerekek arcán, velük együtt ünnepelni. Egy újabb színes napot zárni velük.

4.rész

Játék kint és bent

5.rész

Kacsák

Egyszer csak egy reggel jött az ötlet Stefiéknek, hogy vesznek két kiskacsát a gyerekeknek. El is mentek a piacra, vettek is kettő kis sárga csipogó cukiságot. Igen cukik voltak, még kicsiként. Kinn voltak az udvaron, persze a két gyerkőcöt nem igazán kötötte le a madarak látványa. A szülők mondták, hogy a gondozásuk az ő feladatuk lesz, Harmat etette őket, meg itatta. Villő még kicsi volt hozzá. A legszebb az volt, amikor én is átmentem megnézni a kiskacsákat, és amikor már elkezdtek követni, ki mentek az udvarra és nem akárhova, hozzánk jöttek át vendégségbe. Amikor meghallották a hangunkat, már jöttek is. Tollas vendégek lettek. Persze visszatereltem őket, de mikor elkezdtek tollasodni, nőni már vágták is le őket, persze a gyerekek nem láttak belőle semmit, nekik az lett mondva, hogy elrepültek. Szerintem el is hitték. Utánuk nem lett újabb kis állat a háznál. Visszaállt minden a régi megszokott kerékvágásba. Jöttek az egyszerű színes hétköznapok és annál színesebb hétvégék sora. Az iskola mellett igazi felszabadulás volt a hétvége és a gyerekek látványa, a velük töltött idők sokasága. Én a kilencedik osztályt kezdtem  szeptemberben, már csak ez a félévünk, majdnem teljes évünk volt együtt. Nem is sejtettem még akkor hogy egy év múlva már nem lesznek itt a közelünkben. Titkon azt reméltem, hogy nem fognak elköltözni és sokáig fogom még látni őket, ismerni őket. Az élet máshogy hozta. Elmentek, mert ez a ház amiben laktak bér ház volt, bizonyos időre. Azóta nem tudom, hogy merre vannak, hova költöztek, de tudtam hogy patakon vannak, legalább is az iskolába Harmat patakra járt, láttam egy párszor kijönni onnan, így halvány elgondolásom lett arról, hogy hol is lehetnek. De ez nagyon kevés volt a valósághoz. Utánuk nem költöztek gyerekes család a szomszédba, amit sajnáltam is, bár maradtak volna, vagy legalább tudnák Harmatékról. Azóta nem jött tőlük se egy levél, nem is találkoztunk a városban sem, el sem jöttek hozzánk látogatóba, pedig reméltem, hogy viszont látom még őket. Egyedül Anita és Kinga jöttek rá két évre el látogatóba, aminek nagyon megörültem. Jó volt viszont látni őket, és még jobb volt az a tudat, hogy nem lettünk elfelejtve, csupán más utakat járnak, de egyszer még biztos, hogy viszont látom őket valamikor.

6.rész

Csodagyerekek

Nem is sejtettem, hogy ennyire megszeretem majd őket, és ilyen szép emlékeket hagynak maguk után majd. Emlékszem, még fénykép is készült velük, egy csoport kép, de sajnos az valamiért nem lett előhívva. Amikor áthívtak, hogy menjek át, vagy kinn voltam az udvaron, akkor kijött Harmat is hozzám. Emlékszem volt, hogy sírt, amikor kis időre elment Stefi a boltba, már úgy várt, hogy patakokban folyt a könnye, de szerencsére hamar megnyugodott, hogy ott voltam mellette. Villőnek még rácsos ágya volt, de Harmatnak már rendes ágy. Nekem sok babám volt, egyszer át is vittem nekik egyet, amit sikerült Harmatnak eltörnie derékba, ezért vettek nekem helyette egy másikat. Nekik akkor volt feleslegessé vált, kinőtt babaruháik, amik Villőé voltak többnyire, ideadták nekem ajándékba, mivel úgyis sokat babáztam, legyen mivel öltöztetnem őket. Én örültem a sok ruhának, egyrészt mert volt belőle sok, másrészt mert tudtam, hogy kiké volt, mai napig megvannak még a ruhadarabok. Villő még etetőszékből evett, de Harmat már ült szépen az asztalnál, és evett önállóan kanállal, villával. Egy szobájuk volt, benne a rácsos ágy, meg a kiságy. Két polcos szekrényük volt, rajta sok-sok plüssel és játékkal. Az udvaron szívesebben voltak, több időt töltöttünk kint, mint bent, ha jó volt az idő. Ha a rokonok is megérkeztek, akkor mindig nagy volt a zsivaj, nevetés, kacagás, sikítozás, mókázás volt hallható. Emlékszem, hogy hangszert is kaptak dobot meg hegedűt. Volt bent a házban egy zongora, az még korábbról maradt ott, azzal Anitáék gyakoroltak, ha kedvet kaptak hozzá. Nekem is nagy kedvencem a zongora. Én is jártam énekzenére, csak abbahagytam mielőtt hangszert lehetett volna választani, emlékszem még levizsgáztam 4. osztályos koromba, de az iskolaváltással abba maradt valamiért nem folytattam. Az internetnek köszönhetően rájuk találtam, megtudtam, hogy Villő hegedül, Harmat pedig dobol, jó választás lett ez a két hangszer szerintem nekik, bár jó lett volna többet tudni róluk, néha- néha elmenni egy-egy fellépésükre, de talán még egyszer úgy alakul.

7.rész

Levél a postaládában

Azok a bizonyos levelek. Emlékszem rá, hogy ültünk az asztalnál a teraszunkon Anitával és Kingával, és lapokra írtunk egymásnak leveleket, még a címüket is ráirták a borítékra, hogy majd ide küldjem a leveleket, amiket majd nekik írok. Én is leírtam a címemet nekik. Ők szlovákul, én magyarul. Mindig vártam, figyeltem a postaládánkat, hogy jött-e levél tőlük. Amikor itt voltak nyáron, kaptam leveleket, amiket még este írtak meg, be is dobták a postaládánkba és másnak reggel néztem meg. Jó volt egymásnak írogatni. Meg is van még a levél, amit ők írtak valahol talán. Emlékszem mielőtt jött a költözés napja akkor kaptam tőlük utoljára levelet, amiben le is írták, hogy elmennek, de majd találkozunk megint amikor erre járnak, meg persze jó volt megismerni, szép napokat töltöttünk el együtt, egy jó emlék marad és nem felejtenek el minket. Nem örültem annak , hogy elköltöznek innen, én nagyon szerettem volna még többször látni őket, több időt velük tölteni. Hiányoztak is utána nekem, rossz volt látni, hogy üres az udvar, nem hallom Harmatot átkiabálni, nem látom őket jönni, menni, egyszóval üressé vált a szomszédház. Persze jöttek új lakok, ők is ismerték Stefiéket, még rokona is volt Gabi Gergelynek, de tőlük sem halottam a későbbiekben Harmaték felől. Lehet a szülők döntöttek így, hogy jobb lesz a gyerekeknek, bár nem értem, hiszen csak szomszédok és ismerősök voltunk, hogy mért nem lehetett találkoznunk, néha- néha meglátogatni egymást. De még lehet úgy. Én középiskolás voltam, ők ovit kezdték, majd az iskolát. Ott új embereket ismertek meg, új szomszédokat. Más környezetben, másokkal teltek el a mindennapok nekik is és nekem is. Persze gyerekek továbbra is lettek az életembe rokonomék által, bővült a család, de őket nem felejtettük el.

8.rész

Utazás előtti készülődés

Egy nagy kamion állt be az utcába, hozták is a sok bútort, pakolták bele. Egész gyorsak voltak, még pár doboz, és készen is voltak. A kamion ajtaja bezárult, indulásra kész. Már indult is, fordult ki a kanyarban és már el is tűnt a láthatárból. Ezután Gergely állt be a kocsijával, még pár apróságot betettek a csomagtartóba, egy gyors elköszönés, mondták hova mennek, hogy hosszú lesz az út, egy csoport kép gyorsan, Stefi beszállt az autóba. Beültették Villőt a babaszállítóba, mellé beszállt Harmat is. Emlékszem behajoltam elköszönni, Harmat átölelt, Villő sírásba kezdett az utazás miatt. Majd én is sírtam, nagyon megrázó volt az a tudat, hogy elmennek és holnap már nem lesznek ott. Nehéz volt őket elengednem akkor. Attól a naptól kezdve vártam, hogy ismét lássam őket, hogy kapjak levelet tőlük. Egészen addig, még rá 2 évre meglátogatott Anita és Kinga. Ott álltak a kapunkban. Alig hittem el, hogy tényleg ők azok. Bejöttek, rögtön anya kérdezte őket Harmatékról, mondták hogy templomban vannak, ők nem jöttek velük. Nagyon jó érzés volt, hogy ismét láthattam őket, átbeszéltünk mindent, persze mondták akkor is majd ha erre járnak eljönnek. A középiskolát befejeztem, ezután Miskolcon folytattam tovább, ekkora már Harmaték is befejezték az ovit és iskolások lettek, nagyjából 2010-ben már 9 éves lett Harmat, második osztályos,vagy harmadikos talán. Villő pedig első osztályos lett. Ma már nagy lányok lettek, most 2021-ben már Harmat 20 éves, Villő pedig 18 éves nagylányokká váltak.