Árnyak

2021.05.11

1.rész

A sötét szobában már csak egy halvány fénysugár jelezte a bejárat felé vezető utat. Csend lett. Egy lélek sem volt az épületben. Az éjszaka sötétje borított be mindent. Egy kalapos alak volt az utcán. Az épületből figyelte a sötét ruhás alakot, akin látszott nem akar odébbállni. Az ajtóhoz lépett, résnyire nyitotta, az alak közeledett felé. Egy levelet nyújtott át a résen, majd sietve távozott az éjszakában.

Az ajtót kulcsra zárta, majd gyors léptekkel kezében a levéllel távozott. Próbálta követni az alakot, de nyomát vesztette. Hűvös éjszaka volt. Egy padot pillantott meg, leült és olvasni kezdte a levelet. A levélben ez állt:

Az árnyak vár rád.

A levél alján egy telefonszám látszott. Nem volt nála a telefonja, a levelet zsebre tette és hazaindult vele. Útközben azon gondolkodott mi lehet ez az árnyak, és vajon milyen válasz érkezik a telefonhívás után. Ezekkel a gondolatokkal ért haza. Bement a házba, majd a telefonért nyúlt. A telefon kicsengett, felvették, de csak ennyit mondtak:

Várjon, mindjárt a telefonhoz jön!

De vajon ki lehet az a személy és ez a hang. Egy női hang volt, olyan középkorú lehetett, ismét a telefonba szólt:

Mondja a nevét és az üzenetet!

Bemutatkozott és felolvasta az üzenetet, ami a levélben állt. Csend lett. A telefonba most egy férfi hangja szólt:

Az árnyak ezen a címen található. Kék hold utca 9. Legyen itt másnap reggel. A részletekről majd ott tájékoztatom.

Majd letette a telefont. A válasz újabb gondolatokat ébresztett benne. Vajon miről akarják tájékoztatni holnap. Majd a tükörbe nézett. Figyelte magát, magas vékony volt. Haja barna volt, amit összefogott. Ruhát viselt. Sárga volt, lila övvel a derekán. A szekrényhez ment. Talált egy zöld ruhát, elővette. Ez lesz rajta másnap. Egy sálat is tett hozzá, ami eltakarja az arcát, hogy ne legyen majd felismerhető. Nem bízott az ismeretlenekben, de úgy döntött elmegy a találkozóra.

Másnap reggel:

Az idő esőre állt, viharos szél fújta a fákat. Kinézett az ablakon, már indulásra készen volt. Vette is az esernyőjét, lenyomta a kilincset, kulcsra zárta az ajtót és már ment is a megbeszélt találkozóra. Amint odaért csurom vizes lett, hajából csavarta az esővizet, majd bekopogott az ajtón. Bentről egy hang szólt:

Kérem a nevét.- gyorsan mondta is, az ajtó kinyílt, a fekete maszkos alak nézett a nő szemeibe. -Jöjjön utánam.

A szobában félhomály volt, a vihar még mindig tombolt odakinn. Egy nagy asztal volt a szobában, könyvespolcok körbe a fal mentén. Az íróasztal mögött ült valaki, bizonyára aki magához hívatta. A férfi így szólt hozzá, háttal a nőnek:

A levél nem véletlenül került hozzá Vanessa, igaz, így hívják magát?- kérdezte dohányfüstöt fújva a levegőbe. A nő szava elakadt, még a nevét is tudják. Csak a füstöt figyelte, ahogyan szállt a szobában. Nem jött ki hang a torkán.
Válaszoljon.- súgta a maszkos alak.
Vanessa a nevem. - mondta alig hallhatóan.

A szék megfordult, az alak most már szemben volt a nővel. Letette a kezéből a szivart és ismét szólt hozzá:

A levelet adja át, kérem.- nyújtotta a kezét.

Vanessa elővette a kabátzsebéből, majd átnyújtotta.

Csend lett a szobában néhány pillanatra, azután a maszkos alak kiment a szobából, majd egy másik alakkal tért vissza. Vanessa legszívesebben kiszaladt volna, de a lábai gyökeret eresztettek. Most már tudni akarta, mi folyik körülötte, mit is akarnak tőle. A válasz percek múltán meg is érkezett.

Hallott már az árnyakról?- kérdezte a székben ülő alak.
Nem, soha. Miért kellett idejönnöm.- kérdezte már hallhatóan.
Az árnyak hívta magát. Én és a társaim csak gyűjtők vagyunk. A mi feladatunk mindenkit megtalálni és az árnyakhoz irányítani. Ez már évtizedek óta fennáll, ha mi nem lennénk, ők se lennének. Egy körforgásban vagyunk velük. - szólt a válasz, bár még így sem volt világos a nő számára.
Meséljen az árnyakról.- kérte.
Erre most nincs időnk. Az idő kevés és sokan vannak. Most a két társammal elmegy az árnyakhoz, ott majd választ kap a kérdésére. - hangzott a kevésbé sem megnyugtató válasz. A székben ülve ismét háttal volt neki az alak, aki legyintett egyet a kezével. A két alak megfogta Vanessa karját és kivezették a szobából. Megálltak. Vanessa rángatta magát, de a két alak nem engedte el.
Tudok menni magamtól is.- mondta mérgesen a nő.
Nem lehet, még elszalad. Biztonsági okokból kell így menni.- hangzott a válasz.

A folyosón haladva, ahol sötétség volt, egy világos terembe értek. A terem üres volt. A két alak elengedte a nő karját.

Ez az árnyak terme. Innen lehet eljutni hozzájuk, de aki átjut, nem tér vissza onnan. - mondta az egyik maszkos alak. -csak egyféleképpen lehetséges, de ezt csak maga tudja. Maga képes arra, hogy visszahozza az árnyak világából azokat akik ott rekedtek.
Tessék?- kérdezte a nő összezavarodva- én, de mégis, hogy lennék én, az aki...és egyébként is...-szólt közbe az alak megint.
Figyeljen ide. Ön a kiválasztott erre a feladatra. Érti már? Az idő kevés, a kapu hamarosan kinyílik. Indulnia kell.

A nő egy nagy fehér fényre lett figyelmes, majd eltűnt a fényességben.

fejezet
rész

Másnap reggel:Az idő esőre állt, viharos szél fújta a fákat. Kinézett az ablakon, már indulásra készen volt. Vette is az esernyőjét, lenyomta a kilincset, kulcsrazárta az ajtót és már ment is a megbeszélt találkozóra. Amint odaért csúrom vizes lett, hajából csavarta az esővizet, majd bekopogott az ajtón. Bentről egy hang szólt:

- Kérem a nevét.- gyorsan mondta is, az ajtó kinyilt, a fekete maszkos alak nézett a nő szemeibe. -Jöjjön utánnam.

A nő követte, bár eléggé a torkában dobogott a szíve a látottak után. Hova is került, és miért ennyire titokzatosak. Nem is volt ideje tovább gondolkodnia, ismét egy ajtóhoz értek, kinyílt és a maszkos alak ment be először. A nőt várakozásra intette, de pár pillanat múlva behívták. A szobában félhomály volt, a vihar még mindig tombolt odakinn. Egy nagy asztal volt a szobában, könyvespolcok körbe a fal mentén. Az íróasztal mögött ült valaki, bizonyára aki magához hívatta. A férfi így szólt hozzá, háttal a nőnek:

- A levél nem véletlenül került hozzá Vanessa, igaz, így hívják magát?- kérdezte dohányfüstöt fújva a levegőbe. A nő szava elakadt, még a nevét is tudják. Csak a füstöt figyelte, ahogyan szállt a szobában. Nem jött ki hang a torkán. - Válaszoljon.- súgta a maszkos alak. - Vanessa a nevem. - mondta alig hallhatóan. A szék megfordult, az alak most már szemben volt a nővel. Letette a kezéből a szivart és ismét szólt hozzá:

- A levelet adja át, kérem.- nyújtotta a kezét. Vanessa elővette a kabátzsebéből, majd átnyújtotta. Csend lett a szobában néhány pillanatra, azután a maszkos alak kiment a szobából, majd egy másik alakkal tért vissza. Vanessa legszivesebben kiszaladt volna, de a lábai gyökeret eresztettek. Most már tudni akarta, mi folyik körülötte, mit is akarnak tőle. A válasz percek múltán meg is érkezett. - Hallott már az árnyakról?- kérdezte a székben ülő alak. - Nem, soha. Miért kellett idejönnöm.- kérdezte már hallhatóan. - Az árnyak hívta magát. Én és a társaim csak gyűjtők vagyunk. A mi feladatunk mindenkit megtalálni és az árnyakhoz irányítani. Ez már évtizedek óta fennáll, ha mi nem lennénk, ők se lennének. Egy körforgásban vagyunk velük. - szólt a válasz, bár még így sem volt világos a nő számára.

- Meséljen az árnyakról.- kérte.

- Erre most nincs időnk. Az idő kevés és sokan vannak. Most a két társammal elmegy az árnyakhoz, ott majd választ kap a kérdésére. - hangzott a kevésbé sem megnyugtató válasz.

A székben ülve ismét háttal volt neki az alak, aki legyintett egyet a kezével. A két alak megfogta Vanessa karját és kivezették a szobából. Megálltak. Vanessa rángatta magát, de a két alak nem engedte el.

- Tudok menni magamtól is.- mondta mérgesen a nő.

- Nem lehet, még elszalad. Biztonsági okokból kell így menni.- hangzott a válasz.

A folyosón haladva, ahol sötétség volt, egy világos terembe értek. A terem üres volt. A két alak elengedte a nő karját. - Ez az árnyak terme. Innen lehet eljutni hozzájuk, de aki átjut, nem tér vissza onnan. - mondta az egyik maszkos alak. -csak egyféleképpen lehetséges, de ezt csak maga tudja. Maga képes arra, hogy visszahozza az árnyak világából azokat akik ott rekedtek.

- Tessék?- kérdezte a nő öszezavarodva

- én, de mégis, hogy lennék én, az aki...és egyébként is...-szólt közbe az alak megint.

- Figyeljen ide. Ön a kiválasztott erre a feladatra. Érti már? Az idő kevés, a kapu hamarosan kinyílik. Indulnia kell.

A nő egy nagy fehér fényre lett figyelmes, majd eltünt a fényességben.

2.fejezet 1.rész

A szemeit nyitogatta. Figyelte hol is lehet. A földön feküdt a homokban. Hangokra lett figyelmes. A ruhája poros lett. Felkelt a földről. ..hova kerültem..kérdezte magában. Egy hatalmas tornyot pillantott meg. Körülötte csak a sivatag volt. Homok buckák minden felé. Elindult a torony irányába. Ahogy haladt a sivatagban alakok rajzolódtak ki a messzeségben, felé közeledtek. Négyen voltak. Lehet ez is csak délibáb, gondolta, de ahogy közeledtek egyre tisztábban látt a fura alakokat. Ez nem délibáb volt, érte jöttek. Megálltak egymással szemben. Kinézetre olyanok voltak, mint az emberek, de az arcuk mindegyiknek más volt. Egyiknek csápja volt, a másiknak kutya füle, a harmadiknak sárga szeme, a negyediknek szárnyai voltak.

- Te biztosan Vanessa vagy. Üdvözlünk az Árnyak világában. A te feladatod a rend visszaállítása ezen a bolygón. Mi árnyak vagyunk, mi fogjuk adni neked az utasitásokat, a mi segitségünkkel kell majd megtalálnod az árnyak kulcsát. Csak a kulcs nyitja az árnyak lelkét, ahol a felszabadulás van a fogságból.- mondta a szárnyal lény.

- Az Árnyak világában található az idő tornya. Aki oda belép a kulcs birtokában felszabadítja a lelkeket és visszajut a világába.- mondta a másik furcsa lény sárga szemekkel.

- Az idő az úr. Csak akkor sikerül a küldetés, ha éjfélt üt az óra, egy perccel sem előtte, sem utána.- mondta a másik csápjait forgatva.

- Mit kell tennem, hogy enyém legyen a kulcs?- kérdezte Vanessa még mindig furán tekintve a lényekre maga előtt.

- Feladatokat kell megoldanod, ahhoz, hogy eljuss a kulcshoz. A gond az, hogy a játék során ellenségekkel is fogsz találkozni, akik megakadályozni próbálják, hogy közelébe kerülj a kulcsnak. Akkor jársz sikerrel, ha leleményes vagy és halgatsz a szívedre és ránk, és az eszedre, amit próbálnak majd irányítani. A te bolygódon nem tellnek a napok, ugyanabba az időbe jutsz majd vissza a lelkekkel, ahonnan elindultál. Csak az árnyak segitői tudnak a küldetésről, ha abból az épületből kilépsz, ugyanaz a hétköznapi személy leszel, mint ezelőtt.