Álomgyári utazó

Mészi Meli- Álomgyári utazó

1.rész

Hüvös éjszaka volt. A fák között süvített a szél. A leveleket messze fújta, fel-fel kapdosva repítette őket messze a csillagos égbolt felé.Sötét volt. A léptek nyomát már csak a lámpa fényében lehetett csak észrevenni. Utazónk igencsak gyors léptekkel szelte az utcákat, keresett valamit. Illetve valakit. Ő tudja hol találja meg. Arra volt, amerre a lába vitte, mert sosem tévedt el. Egy álom volt. Azt kereste ennyire sietve. Tudta ez nem csak álom, egy valóság. Már látta régebben, felismerte álmából azt az alakot. Fényesség tárult elé. Ez az. Ezt kerestem. Elnyelte a homály, majd eltűnt az éjszakai sötétségben.Ébren volt, tudta, nem álmodik. Ez valóság. Az álma valósága. Ott volt előtte. Körbenézett, az ablakon át besütött a nap sugara, csak egy lengedező fehér függöny szállt ide-oda. A szoba üres volt. Sehol senki és semmi. De hol lehetett? Csend volt. Az ajtó zárva volt. Kulcsot sem talált. Csak egy boríték hevert az asztalon. Kibontotta. Ez állt benne:

,,Kérlek használd ezt a kódot, ha kiakarsz jönni, ezzel tudsz itt közlekedni: QNKRA."

Gondolkodás nélkül kimondta:

 -QNKRA!. Kinn is volt. Egy tisztáson. Ahol a fü, olyan zöld volt, mint ha festették volna, az égbolt, minta ragyogott volna a nap sugarainak fényétől. Meseszép volt.

- Gyere!-hallatszott a távolból. 

-Erre! Már vártalak!Elindult a hang irányába. És megpillantotta. Egy gyönyörü alak rajzolódott ki előtte. Ruhája sárga volt, akár az arany, szeme kék volt, haja barna. Szárnyai voltak. Mintha egy hatalmas szitakötő ült volna a vállán.

-Ki vagy?- kérdezte!-Shina vagyok. Ezt a helyet láttam már álmomban, most pedig itt vagyok. Te ki vagy?

-Rheina vagyok, én szólítottalak. Látom megtaláltad a levelem. Ezt hagytam neked. Én találtam rád. A szobába zártalak, mert ott biztonságban vagy a Frivek elől. Ha ők találnak rád, lehet már nem lennél.

-Jujut gyűjtök, velem tarthatsz. Ez egy gomba fajta. Ehető. Ebből lesz az ebéd. Itt most reggel van. A frivek csak éjszaka jönnek elő. Ők a sötétséget szeretik. Nappal nem mernek előjönni. Azt mondják, ha napfény éri őket, belehalnak. Még egyszer sem láttam őket nappal. De éjszaka már igen.

-Milyenek?- kérdezte Shiva.-A sötétség szülöttei. A szemük sárga, a bőrük nyálkás, húsevő fenevadak.

-Mit esznek? Emmert is esznek?-Emmereket nem. A te világodban nem. De itt ha megtalálnak, igen.-Te mi vagy? Vagyis mi a fajtád neve?

-Én Nurum vagyok. Az én fajtám kihalóban van. A frivek sok évvel ezelőtt megtámadtak minket éjszaka vadászatra indultak és minket vettek célba. Álmunkból keltettek fel zajt csapva a sötétségben. Még a csillagok is elhalványultak a közelükben. Mindenki menekült elrepülni próbált, de az éjszaka nem alkalmas a szárnyak működése is lassabb. Ők tudták ezt, azért minket vettek célba. Egy dolog van, ami visszatartja őket, a lávakőkristály. Ez az egyetlen kő, ami, ha valaki birtokába kerül, megsemmisíti a friveket. De eddig még senki sem talált rá. Senki sem tudja, valóban létezik-e, vagy csak mendemonda.-Én hiszek neked Shina. És biztos, hogy létezik. Ha én ide kerültem, akkor annak oka vagy. Ahogy annak is, hogy veled találkoztam utamon.

-Igen. Valóban van oka. Téged kerestelek. Vagyis te vagy az, aki segíteni tudsz nekem megkeresni a kristályt. Van egy régi térképem. Azon van rajta, hol található a kő. Még a nagyszüleimé volt. Ők adták nekem. Ha velem tartasz, akkor megkeressük a térképet és levadásszuk a sötétség árnyait!

2. rész

Málnavölgy, tisztás, hegyi patak, jövendölő halak és szivárvány.

Délután van. A szél táncolva suhan végig a zöld gyepen. A fehér virágok énekükkel zengik be a tájat. A madarak röptükkel varázsport hintenek a mező virágaira, így csalogatva a bogarakat, hogy beporozzák őket, virágról-virágra röppenve, még el nem jön az alkony.

- Csodálatos ez a tisztás. -mondja Shiva. 

-Mért nem jár erre senki sem?

- Ez a szentföld. Ide csak én léphetek be. A kiválasztottak.Kiválasztott vagy? -kérdi Shiva.

- Már kiskorom óta az vagyok. A szentföld védelmezője lettem. Az én dolgom megvédeni az itt élő lényeket, növényeket és a patakot a benne élő halakkal együtt.

- Más is lehet szent, mint te?-Nem. Ez áldás. Ajándék. Tudod mit. Mutatok neked egy varázslatot. Gyere velem.Egy patakhoz értek, ami egy hatalmas hegyről zúdult lefelé csillogó víztükrében ezer és ezerszámra köröztek a kéklő halak. A kicsik és a nagyok is egyszerre. Dallam zengte be a tavat.-Ezek a halak megjósolják a jövődet. Kipróbálod? -kérdezte Shina.

-Csak egyszer. -mondta Reina. Mit kell tennem?

- Mutatkozz be nekik, ők pedig válaszolnak a kérdésedre! Ennyire egyszerű.

-Shina vagyok az emberek földjéről. Az lenne a kérdésem tőletek, legyőzzük-e a sötétség urait, és megmenekül-e szent föld?A halak így feleltek:

-Shina. Üdvözlünk téged! A Szent föld kiválasztott téged. A hatalom ami a kezedben van hatalmas erővel bír, erősebb, mint a sötétség árnyai mind. Ők ezt nem tudják. A térkép, majd segít nektek eljutni hozzájuk. Az út sok veszélyt rejt magában. Ha kitartóak vagytok és szembenéztek a veszéllyel, győzhettek, ahogyan veszthettek is. Ne tévesszétek szem elől a célt. Mutatja az utat a fény. Csalfaság, köd és homály lesz utatok során, hazugok és csalók akadályozzák majd utatok, ha észreveszitek őket, átláttok rajtuk, tovább juttok majd. Hallgassatok a szívetekre! Sok sikert nektek!Gyere!-mondta Reina.

 -Most már mennünk kell.Hazaérve a házikóban Reina elővette a térképet egy por fedte ládából. Megmutatta azt Shinanak és közösen kitaláltak egy útvonalat amin haladnak majd. Azt is elmondta, hogyan lehet észrevenni a csalókat, álruhába bújnak, ajándékokat adnak, téves irányba vezetnek, ha őket követik, a halállal néznek farkasszemet. A kijátszásukhoz a szivárvány lesz segitség, ami csak akkor jelenik meg, ha átlátnak a ködön. Útjuk során ő vezeti majd őket tovább.Hajnalban indulunk! Nem várhatunk tovább! Az ösvény kanyargós lesz, és teli veszéllyel. Most igyunk inkább málnaszörpöt, meg enni is kéne valamit. Üres hassal nem alhatunk! Reggel meg a kamrából előhozom a kenyeret meg a kalácsokat. Kellesz az erő a hosszú útra!- Nézd, egy hullócsillag!- mondta Shina. 

-Kívánj valamit! Szerencsét hoz nekünk!A finom vacsora után jól esett egy jó pohár éltető málnatea. Majd álmosság lett úrrá rajtuk. Elmentek hát aludni a pihe-puha ágyaikba, álmukban arra gondoltak, hogy az út végén boldogan, sikerrel járva térnek majd haza otthonaikba!

3. rész

Pirkadt. A nap sugarai magasba szöktek az égbolt felé. Eljött a nap. Hosszú, izgalmas lesz és kitartás kell, ami hőseinkben megtalálható, hiszen e nélkül, neki se vágtak volna. .-Gyerünk, indulás. Csomagolj. Összekészítettem pár dolgot. -mondta Reina.

- Jó megyek. - mondta álmosan Shina.- Ha idejében indulunk.....

- Oké, értettem, igyekszem- vágta közbe Shina a ruhával küszködve.

- Az ujja ne a fejeden legyen!- kacagott Reina.- Várj, inkább segítek, te álomszuszék!-Kész lettem. Indulhatunk. -mondta Shina és már rohant is Reina után, aki már gyorslépésekkel haladt előtte.

-Fuhh....ha igy haladunk én visszafordulok. Nekem gyors ez a tempó.-Gyors?-kérdezte Reina.

- Akkor ezt figyeld.A szárnyaknak köszönhetően villámgyorsasággal reppent fel a magasba. Pörgött- forgott, közben figyelte, ahogy a gyalogló álomszuszék ébredezik álmából. Hangosan kacagott egyet. Majd odarepült Shina mögé, felkapta a kezeinél fogva és felrepült vele a magasba.- Hé, tegyél le!- ijedezett Shina, aki annyira meglepődött ezen, hogy csak habogni tudott.

-Jó, oké. Már lenn is vagy.-Köszönöm, de tudok jönni magamtól is. -mondta gúnyosan.- Lehet, de így felfalnak a frivek. este lesz, mire eljutunk a szivárványhoz, akkor meg már bánhatjuk. Csak nappal láthatjuk meg. Ezért kell az igyekezet.

-Oké, vettem. szedem a lábamat. Közben jóizüen falatozta a táskájába rejtett kalácsokat.Reggel van, látszott ahogyan áradt a fénysugár mindenfelé. Ébredezett a természet. Állatok egész sora gyűlt össze köszönteni a reggelt, az éltető tónál. Fura alakok közeledtek feléjük. Egy erdős rengetegből jöttek. Ködfátyol takarta alakjukat el.

-Vigyázz!- suttogta Reina Shainanak. -Ők azok. Kapzsi álcázott tolvajok.A három alak egyre csak közeledett feléjük. Most már látni lehetett őket. Az egyik aranyékszereket viselt, a másik pénzt számolt a kezei között, a harmadik zsákjában felcsördültek a lopott tárgyak. Alattomos nézésük szinte babonázta vándorainkat.Adjátok nekünk, amitek van, úgyse kell már az nektek!- kezdte az egyik.

-Semmit sem ér, hasztalanak ami nálad van!- folytatta a másik.

- Adok neked aranykorsót, cserébe add nekünk a holmidat!- így felelt a harmadik.

Shina már vette volna a táskáját, nyújtani kezdte át, mire Reina elkapta a karját és visszarántotta.-Ne tedd! Babonával próbálnak rávenni a rosszra. Ne hidd el egy szavukat sem!Shina feleszmélt kábulatából.

-Sajnálom, már majdnem....Ekkor Reina egy tükröt vett elő a táskájából. Feltartotta az ég felé. Majd így szólt:-Szólítalak mindenható bölcsesség! Űzd el innen a gonoszt! Segítsd utunk!Az égbolton ekkor megjelent csodálatos 7 színvilágával egy szivárvány. Ragyogása olyan erős volt, hogy ködbe vesztek a tolvaj útonállók. Majd ahogy megjelent el is tűnt a kéklő égbolton.Mehetünk, vége!- büszkélkedett Reina.

- Végig nálad volt a szivárvány?- kérdezte Shina értetlenkedve.-Nem, ez csak a tükör, amiben magamat szoktam nézni reggelenként.- kacagott ismét. - ezt csak elijesztésnek szánom. Tudod, akit kiválasztanak, annak hatalmában van a természet minden formájának irányítása. Én hívtam elő a szivárványt. És ő megjelent.

-Azta!- álmélkodott Shina ezen. - Te nagyszerű segítőm vagy!Tovább folytatták útjukat. Az este pedig sebesen közeledett egyre gyorsabban vette át az uralmat a hatalmas égbolton a sötétség seregeivel.

- Ennyi, most már nem megyünk tovább, csak reggel.- mondta Shina.

- A frivek most indulnak vadászatra?- kérdi Reina.

- Ne is gondold, hogy elindulok veled frivet vadászni, ugye nem erre gondoltál?- kérdi Shina aggódva.

- Nem, én csak...- kezdte Reina, mire ágreccsenést hallottak a közeli fák között.- Vigyázz, maradj mellettem.- monda Shina- ha ezek frivek ...Ekkor a bozótosból egy manó szerű figura jött feléjük. Így szólt:

Kérlek titeket adjatok elemózsiát, nincs mit ennem...- kezdte a manó a mondatát.

-Shina ez is egy útonálló. - mondta Reina és már vette is elő a tükrét.

 - szólitalak mindenható bölcsesség! Űzd el innen a sötétség erőit!Erre az égbolton megjelent a szivárvány és 7 színvilágával beragyogta az egész égboltot. A manó ahogy jött úgy is ment tova. Eltünt a fák között.

- Vége is van.- monda Shina. Még mennyi sötét alak fogja utunkat állni?- Sokan. - válaszolta habozás nélkül Reina.

 - ekkor elővette a tükrét.- Megint varázsolsz?

-Igen ezt nézd. - mondta és megjelent egy sátor előttük. - ide bújunk el. Ez megvéd minket, varázslat van rajta, a frivek nem veszik majd észre, ha erre is tévednének.- Szuper jó.- válaszolta Shina.

4. rész

A másnap reggel sok veszélyt hoz magával. Hőseink nem is sejtik, milyen közel vannak a frivek tanyájához. Sárból és agyagból készült házaik voltak csontok és állati bőrök mindenhol. Nyíl formájú oszlopokkal körbevett hatalmas kerítés volt körben a tanyájuk körül. A sötétség az ő szolgálatukban volt, portyáztak, zsákmányokat szereztek, állat és nurum volt az eledelük. Nem kímélték őket, de a napsugaraitól úgy féltek, mint a tűztől.Shina és Reina folytatták útjukat nem is sejtve milyen veszély les rájuk

.- Ez az út még igen hosszú, ha elérünk a hegyhez célba értünk.- mondta Shina.

- Csak érjünk oda egyben. Mik ezek a csontok?- kérdezte Reina, aki észrevette hogy a föld telis- tele volt a maradványokkal, amiket frivek hagytak maguk után.

- Ez a firivek tanyája.- mondta Shina. - most nagyon óvatosnak kell lennünk. ne lépj a csontokra, mert ha meghallanak minket elfognakAmint kimondta reccsent is a lábuk alatt, és hatalmas köd lepte el őket. Frivek tűntek fel a ködfátyolból, éles fegyvereikkel és túlnyomó többséggel esélyük se volt a hőseinknek a menekülésre. Elfogták őket, megkötözték és egy fához kötötték őket, várva az estét, hogy az áldozataikat bemutathassák a vezéreiknek és lakomázhassanak belőlük.

-Remek! most a kristály nélkül esélyünk sincs velük szemben. - mondta Reina aggódva.

- nem igaz. én emmer vagyok, vagy már elfelejtetted. ez a kötél elvágható. ahogy látom a frivek ostobák, ha azt hiszik nem tudok kiszabadulni innen. - mondta bizakodva Shiva.

- Igazad lehet.- mondta-Gyorsan, hívd ide a szivárványt. kitaláltam, hogy szabadulunk ki innen.Reina szólitotta a szivárványt, ami azonnal megjelent az égbolton.

- Te mindenható szivárvány- mondta Shiva. - kérlek oldozd el a köteleket, hadd mehessünk tovább utunkon.A szivárvány engedelmeskedett a kérésnek és már szabadok is voltak hőseink. Ő pedig ahogy jött, úgy el is tűnt.

- Ajjaj- monda Reina. - nem szabad, hogy felébresszük a friveket, most alszanak a házaikban, de a szivárvány nem lesz elég , hogy megvédjen tőlük.

- Ne aggódj, a szabadulás mestere vagyok- monda Shina. - ha innen kijutunk, akkor már semmi sem lesz akadály, hogy a hegyhez érjünk és leszámolhassunk velük.

-De bátor lett valaki, tegnap még elszaladt volna most meg...- állapította meg büszkén Reina.- Köszönöm. - mondta Shina. Reina szárnyai segítségével feljutottak a fára. Onnan keresztül ugrottak a magas kerítés felett és már kinn is voltak. A frivek semmit sem vettek észre ebből. Ők pedig óvatos léptekkel haladtak tovább.

-Nem hittem volna, hogy még itt is lesz erőm a repüléshez.-Csak hinni kell és sikerül.-A következő szent te leszel!- állapította meg büszkén Reina Shinárol.

- Köszönöm, ez megtisztelő.A hegy lábához érve nagyon elfáradtak. Megpihentek, erőt gyűjtöttek, hogy felmászva a hegytetőre megszerezzék a kristályt. De a hegy sem lesz egy könnyű út. Itt is várják őket akadályok. A kristály őrzői, alattomos koboldok, akik rafináltak és gyorsak mint a szél. Köveket gurítva hőseink lába alá, dobálva és ruhájukat ráncigálva lassítják őket.Reina, itt már nem lesz akadály, ugye?

- Sajnos igen. itt élnek a koboldok. ők védelmezik a kristályt.

-Ne már.

-Ha előjönnek, addig fognak minket piszkálni, még vissza nem fordulunk. legalább is ezt szeretnék elérni- mondta Reina,.

- De ugye őket is ki lehet játszani valahogy?-Ki lehet. Leleményességgel és kitartással, meg persze gyorsasággal.-Gyorsasággal?- kérdi kiváncsian Shina.

-Igen, futva. Csak így lehet őket kielőzni. így juthatunk fel a kristályhoz.- De ha odaértünk akkor már nyertünk?-Nem még nem. A kristályt egy varázslat védi. a varázslat pedig akkor törik meg, ha kitaláljuk, mi lehet a válasz. csak igy szerezhetjük meg.

5. rész

Ahogy haladtak felfelé a kanyargós hegyoldalon, úgy figyeltek fel rájuk a rejtőzködve leselkedő koboldjaink. Várva, az alkalmat, hogy zavart keltve űzzék el innen az idegeneket.Zörgő hangra lettek figyelmesek hőseink.

- Ez mi a csoda?

-Kövek, kapaszkodj belém.- mondta Reina és már röppent is fel Shinával. A kövek pedig tovább gurultak lefelé a hegyoldalon.-Egy kipipálva,- mondta Shiva.

-Igen. ezt a koboldok teszik velünk. Itt nem állhatunk meg, tovább kell menni, a hegytető a cél.Haladva felfelé koboldok állták utuk.

- Az idegen betolakodókat nem szeretjük. - mondták kórusban.Amint kimondták már ugrottak is hőseinkre. Ráncigálták ruháikat, szárnyakat még a hajba is belekaptak. Csak nagy kitartással és erővel lehetett őket lerázni és persze gyors lábakkal.

-Futás...-mondta Reina.Hősein pedig gyors futásnak eredtek. A koboldoknak kicsi tömzsi lábuk volt, nem érték utol őket velük. Igy időt nyertek, hogy megpihenjenek.- Ez gyors volt. nem gondoltam volna, hogy ennyire kellesz futni előlük. Tényleg igaz, amit róluk mondtak. Rafináltak és gorombák.

-Tényleg azok voltak. -monda Shina.Közeledtek a kristályhoz, már látszott ahogy fénylik a nap sugaraitól. A megszerzése azon múlott, hogy megfejtik e a rejtvényt, ami bilincsként fogta azt.A rejtvény így hangzott:Könnyű vagyok, mint a pehely, gyors, mint a szél, ha kellek, de sebesülten mit sem érek! Mi lehetek?- hangzott a fejtörő.-Jajj nekünk...mi lehet ez?- töprengett Reina.

-A lufi biztosan nem, az eldurran, a labda sem...- gondolkodott Shiva.-Megvan!- mondta Reina. - a szárnyaim. A megfejtés a tündérszárny!A válasz helyes. Hangzott a válasz. Reina pedig nyúlt is a kristályért, amit eltett a táskájába.Reina és Shiva nagy boldogsággal indultak lefelé a hegyről, most már koboldoktól mentsen haladtak tovább, hogy most már szembenézhessenek a sötétséggel.

6. rész

Az este sötétje pedig közeledett beborítva az eget. Frivek indultak portyázni nem is sejtve, hogy a fényesség ereje tart feléjük.

- Hogy végezünk velük, ha mindenfelé lehetnek?- kérdi Shina.

-Úgy, hogy összegyűjtjük őket.-De hogyan?-Te leszel a csali.- mondta Reina. - téged fognak üldözni, te pedig egy szurdokhoz tereled őket. ott zsákutcába kerülnek.

- És ekkor jössz majd te, igaz?- Igen, a kristály erejével végzek velük.Shina,ment is a frivek nyomába utolérve őket szaladt előlük a szoros irányába. A frivek pedig futottak utána, nem is sejtette mi vár ott rájuk.- Gyorsan, kapjuk el az emmert. - mondták.

-Lassú csigák vagytok, úgyse értek utol. - mondta Shina.

Ez a kergetőzés jó ideig eltartott, mire mindet a szurdokba terelték. Az estének is vége lett, már a nap sugarai is látszottak.

- A kristály ereje csak este működik.- mondta Reina és szólította is gyorsan a szivárványt.A szivárvány megjelent az égbolton beragyogva azt. Igy szólt:

-A kristály erejével együtt űzlek el innen sötétség erői. Nem lesztek többé gonosz erők kik megzavarják a békét e világban.Erre a kristály ereje és a szivárvány ereje együtt űzték el a sötétséget, fényességével beragyogva az égboltot. Ahogy jött, úgy távozott. A kristály pedig erejét vesztve hullott a földre kővé változva.A messzeségből pedig elrabolt nurumok jöttek elő. Boldogan és örömmel találkoztak velük. A világuk pedig most már szent föld lett, ahol a békesség és a nyugalom lett az úr. A világukat pedig újraépítették, ahol helyett kapott egy emlékszobor, amin két bátor hős volt, akik leküzdötték az akadályokat, a bátorságuk és a hitük segítségével, kiszabadítva bajtársaikat egy új élet eljövetelét hozva e világba.